A városi nagyszálló bokréta ünnepe

Száztíz éve kezdődött a Petőfi Szálló építése

Békefi Antal (1858-1907)

A Szentesi Élet 2007. márc. 23-án megjelent számában megemlékeztünk arról, hogy az új városi szálloda építésére 1897 tavaszán beérkezett 15 pályamű közül Komor Marcell budapesti építész "Magyar Szellem" jeligéjű pályázata nyerte el az I. díjat.

1897 májusában megkezdődött a régi Zöldkoszorú nagyvendéglő bontása, amellyel egy időben pályázatot írtak ki a szakipari munkákra. A legfontosabb kiviteli munkákat Dobóczky József, ifj. Kovács János, Budai János és Dobozi Mihály szentesi vállalkozók nyerték el. A bádogos munkákat Jákob József, a szobrászati munkákat Kálmán Ede pécsi szobrász, a belső figurális díszítést Vunsch Róbert budapesti vállalkozó végezte. A színházbelső megformálását Zsoldos Gyula szentesi festőművészre bízták.

A kivitelezés 1897. július 24-én kezdődött meg a meszesgödrök és az alapok kiásásával. Az alapkőnek számító első téglát dr. Lakos Imre polgármester 1897. augusztus 2-án tette le, de nem ezt szánták a hivatalos alapkő letételnek. Az építkezés több ütemben valósult meg. Az első ütembe a Kossuth utcai épületszárny és a színház kivitelezése tartozott.

A tervek szerint ennek a szárnynak a földszintjén a kávéház, sörcsarnok, étterem és korcsma, az emeleten a vendéglős lakása és 33 vendégszoba kapott helyet.

A helyi sajtó figyelemmel kísérte a fejleményeket, és szinte minden héten beszámolt az építkezésről. A Szentes és Vidéke 1897. október 3-án tudatta, hogy: "A vendéglőépítéssel, a gyönyörű, kedvező őszi időjárás mellett most már rohamosabban haladnak az építési vállalkozók, s az épület szép arányai lassan-lassan kezdenek kibontakozni a munkával járó káoszból. Az utcai fronttal felhaladtak a lefolyt héten az emeleti párkány magasságáig, s a földszint építését - ha az idő kedvez - e hét folyamán be is fejezik az egész vonalon. Így nem lesz nehéz aztán megfelelni szerződéses kötelezettségüknek, és tető alá hozni az épületet november 15-re."

Az időjárás azonban megtréfálta az építőket. Alig jelent meg a fenti írás, amikor tartós esőzés kezdődött, és megakasztotta az építkezést. Utóbb a mennyezettartó vasgerendák hiánya miatt állt a munka. Október végén azonban ismét felgyorsultak az események. A helyi újság november 4-én örömmel tudatta, hogy: "A városi új vendéglőépítéssel annyira előrehaladtak már a vállalkozók, hogy tegnap a Pollák-ház felől eső épületszárny emeletére kezdték felvonni a plafon-palincsokat, s az egész utcai front hosszában el is készülnek e hét folyamán az emeleti falmagasság felső pereméig, úgyhogy a jövő hétre a középszárny másodemeleti falrakásához fognak. Hogy a munkával ilyen szerencsésen előre haladtak, ez alkalomból a folyó hó 7-én, vasárnap, megtartják a szokásos falrakási bokrétaünnepet, melyen lelkes áldomást isznak az építtető város, a műépítész, a vállalkozók és a pallér egészségére."
Ősi szokása volt a kőműves iparosságnak, hogy mikor egy új épület falrakásában elérték a felső peremmagasságot, ennek örömére falegyen-, vagy bokrétaünnepet tartottak. Az új vendéglő építőmunkásai 1897. nov. 7-én délelőtt tartották meg ezt a szép ünnepet, sok nézőt odacsalva a készülő épülethez. A Szentes és Vidéke így számolt be a régi tradíció lefolyásáról:

"Az új vendéglő építési vállalkozói megtartották az általunk is előre jelzett falegyen bokrétaünnepet. Az épületet, melynek körvonalai most már teljesen kidomborodnak, valamint az állványokat is feldíszítették lobogókkal, nemzeti színű drapériával, virágfüzérekkel, koszorúkkal és csokrokkal, s nagyon sok nézője is került a nálunk eseményszámba menő ünnepnek, mely a leendő saroktoronynál rögtönzött pódiumon folyt le. Ide gyűltek össze a vállalat összes munkásai, férfiak és nők, gyerekek, s miután a szintén fent elhelyezkedett magyar zenekar a Rákóczi-marsot eljátszta volna, itt ürítette, ékes rigmusok közben, a felszalagozott poharak borát egy szálas kőműves segéd, éltetve a királyt, várost, polgármestert, tanácsnokot, építéstervezőt és vállalkozókat. Minden pohár - kiürülvén - lerepült a földre a nép közé, s ott élénk örömmel fogadtatott. Áldomás után a munkások lakomára gyűltek a leendő nagyterem feldíszített terén, s lakoma után meg táncra kerekedtek vidám jókedvükben."

Az ünneplés azt jelezte, hogy a Kossuth utcai szakaszon elérték a második szintet, és ez az épületszárny az év végéig tető alá kerülhetett.

Labádi Lajos