2007. október 27.

Zengett az ének

Ötven éves jubileum a Petőfiben

Az 1957-58-as tanévben indult az ének-zene tagozat beindítása a Petőfi Sándor Általános Iskolában. A fél évszázados jubileumról találkozóval és bállal emlékeztek meg.

A valamikori polgári leányiskola elindított egy olyan folyamatot, mely a gyerekekben és szüleikben magasabb szintű kulturális igényt alakított ki, erre a későbbiekben lehetett építeni. 1957. május 21-én az iskola megkapta a miniszteri engedélyt az ének-zene tagozat működtetésére, melyen belül az országban az elsők között megvalósíthatták Ádám Jenő és Kodály Zoltán elképzeléseit. Akkortól évente legalább egy, de számos alkalommal két ének-zene tagozatos osztály is indult az iskolában. Az évek során helyben és más városokban is kórusfesztiválok, hangversenyek résztvevői voltak a petőfis diákok - tudható meg mindez Kis-Rácz Antalné, az iskola pedagógusa és Labádi Lajos levéltár-igazgató (volt petőfis diák) szerkesztésében készült krónikás könyvből.

A tagozat jelenéről Mészáros László igazgató elmondta: összesen 220 diák vesz részt ének-zene képzésben. A környező településekről is járnak ide. Felvételi helyett játékos meghallgatást tartanak, az óvodában tanultakra alapozva. Májusban jubileumi koncertet tartottak a színházban, az évzáró hangverseny hagyomány az iskolában. A tagozatnak van jövője, mondta az igazgató. Szerinte a tanulók lelki fejlődéséhez elengedhetetlen a művészeti nevelés, de haladni kell a korral, nem csak Beethoven van a tananyagban, hiszen a kórusok tanulnak mai slágereket is. Megérte a munkájuk, ha a gyerekek nem kapcsolják ki a rádiót, amikor komolyzenét hallanak. A jótékonysági bál bevételét az eszközkészletükre, illetve az iskolaudvar csinosítására fordítják, árulta el az igazgató.

Meghívták a régi diákokat egy találkozóra, s bár a hívó szóra csak mintegy százan jöttek el, a hangulat remek volt. Imre Ernőnének volt már 55 éves találkozója is, de a nyugdíjas tanító most örült annak, hogy egyik osztálya 40 év elteltével először jött össze, s szinte mindenki jelen is volt. 1951-ben került az iskolába, s bevallja: matematika-fizika szakosként félt, hogy a matektanítás és az ének nehezen fér össze, de nem így volt. Tisztelte, ha egy diákjának máshoz van érzéke.

Ide járt iskolába, majd 1958-ban tanítani kezdett a Petőfiben, s 30 év után ment nyugdíjba Füsti Molnár Já-nosné, aki büszke arra, hogy gyerekei, unokái és menye is pefőtis volt. Sok ének-zenés osztályt tanított, legszebb emlékei innen vannak. A tagozat diákjaival 25 évig névadó ünnepségekre jártak.

Városunkban fogalom a Bácskai név, mind a négy gyerek ének-zenés volt, így a legkisebb, István is. Bár a '70-ben végzett egykori petőfis diák nem lett művész, azt mondta, a zene szeretete megmaradt: a Gondolat Könyvkiadó igazgatója a könyvbemutatóit zongorajátékkal kíséri. Az ének-zenére, mint elit tagozatra emlékszik.

A találkozó végén a közös éneklés sem maradhatott el: az iskola előcsarnokában teli torokból szóltak szentesi és klasszikus dalok. Felidézte a közös éneklést pohárköszöntőjében Szirbik Imre polgármester - úgy is, mint az iskola egykori diákja - este a megyeházán, ahol jótékonysági bállal folytatódott az ünneplés.

Darók József