Próbatételek

Szentesi katedráról, az amerikai űrakadémia padjába II.

Az előző napi szimulációs gyakorlat után a Chandra-yaan-1 indiai holdszonda és kutatási programja részletes bemutatását hallgathatták meg az űrprogramban résztvevők, mely várhatóan 2008 áprilisában startol, s feladata a Hold részletes ásványtani felmérése lesz. Ezt egy újabb előadás követte, ezúttal a Hold történetéről. Majd a különböző játékok súlytalanságban való viselkedésének megismerésével folytatódott a program. Először kipróbálták a különböző rugós és egyéb játékokat (mint pl. lépcsőjáró, búgócsiga), aztán megpróbáltuk megtippelni, miként viselkedik az adott szerkezet a világűrben. Vagy bejött a tipp, vagy nem. Komoly játékszenvedély ragadta el őket, lelkesen teszteltek - mesélte el lapunknak Aranyi László.

- Ezután kicsit komolyabbra fordult a dolog, lehetőség nyílt a csoport önkéntesei számára a centrifuga és a katapult kipróbálására. Természetesen szinte mindenki lelkesen vetette magát alá kínzásoknak, melyek jó mókának bizonyultak. A centrifugában 4G-s gyorsulásnak tettek ki bennünket néhány percen át. Szó szerint kissé leesett az állunk, ahogy felkenődtünk a szerkezet falára, de nagyszerű élmény volt. Fejünket képtelenek voltunk még oldalra fordítani, de kezünk-lábunk ekkora terhelésnél is mozdítható volt, persze csak lassabban. Elmondták nekünk, valaki már 2G-nél is elveszti emlékezetét, a 4G pedig több mint amekkora terhelés az űrrepülőgépben ülő asztronautákat éri a felszálláskor. A katapult szintén izgalmasnak bizonyult, szintén 4G-s terhelés mellett lőtték ki őket 40 m magasra, 2 másodperc alatt - tájékoztatott bennünket élménybeszámolójában a tanár úr.

Majd matematika óra következett. Kockákkal, pálcikákkal, egyéb szerkentyűkkel, szótöredékekkel, táblácskákkal játszottak. Metodikai módszereket mutattak be a különböző számkörökben való számolás elsajátítására, az alapműveletek játékos használatára, szavak, mondatok építésére. A számokat kicserélték színekre, városokra, növényekre, tárgyakra. Ekkor már a cél a memória fejlesztése, az ismeretek rendszerezése volt. A gyakorlatok után hővédő pajzsot kellett építeniük egyszerű eszközökből, alufóliából, ragasztóból, drótból és csavarokból. A pajzsnak 2 percig kellett ellenállnia a hegesztő ezer fokos lángjának, mielőtt átégett volna. Első körben nem sikerült megfelelniük az elvárásnak, de a másodikban már igen. Az egyik csoport hasáb formájú pajzsot tervezett, mely a leghatékonyabb megoldásnak bizonyult. Szinte a gáz is kifogyott a tartályból, a szerkezet azonban kitartott! A nap zárásaként mindenki megépítette saját rakétáját, de a kilövésre nem került sor a közelgő vihar miatt. Másnap először a vízi kihívásnak kellett eleget tenniük. Három próba állt előttük. Az elsőben a vízre dobott és alá süllyedt űrkabin-utánzatból kellett kimenekülni, ami mentőmellénnyel a nyakban nem ígérkezett könnyű feladatnak. Ezután helikopteres mentésre került sor a vízből, a helikopter természetesen makett volt, azonban az arcunkba locsolt víz valódi. Így kellett odaúszni a mentőkosárhoz, belemászni, majd daruval emelték ki őket. Végül ejtőernyős hevedert magukra öltve, nagyjából húszméteres magasságból egy drótkötélpályán lecsúszva ereszkedtek vízre, ahonnan szintén kimentették őket. Délután vízhajtású rakétát építettek, amelyet sikerült több száz méterre fellőniük. Ezután a holdon járást gyakorolták egy rugós szerkezet hátunkra erősítése révén, majd kipróbálták a háromtengelyű forgószéket, melyet a Mercury-program részére fejlesztettek. - Természetesen a legnagyobb sebességre kértem a berendezést beállítani, nagyjából kétszer fordult meg így másodpercenként. Egy percen át tartott a kiképzés. Az űrhajósok ennél sokkal többet kapnak kiképzésük vége felé, mi, mint teljesen kezdők, így is bátran és minden probléma nélkül helytálltunk - jelentette ki Aranyi László.

(Folytatás jövő heti számunkban.)