Mikor a kedves olvasó ez írásomat kezében tartja, nekem, az öreg szentesi papnak német vendégei vannak Heidelbergből, a híres egyetemi városból. Nem először járnak itt. Már 1991-ben is itt énekeltek a Szent Anna-templom búcsúja alkalmából, tavaly is idelátogattak megünnepelni ennek 15 éves évfordulóját. Most meg azért köszönthetjük itt őket, mert nekik is "meg kell ünnepelniük" az ő "lieber Laci bácsi"-juknak vasmiséjét, ("Eisernmesse") és köszönteniük az ő belépését a 90. életévébe.
Mindez pedig - akár hiszi a kedves olvasó, akár nem - annak a következménye, hogy Istennek - valamikor régen, a háborús évek alatt - nagyon tetszett egy fiatal magyar teológusnak Hitler-ellenes dühe, és imádságnak fogta fel kifakadásait, melyek így szóltak: "Csak svábok közé ne kerüljek szolgálni!" Meg is hallgatta a maga módján, és gondoskodott arról, hogy 1943 és 1973 között svábok papja is legyek. Ráadásul még meg is szeressem őket. Sőt! Nyugdíjasan is 13 alkalommal szolgáljak Németországban helyettesként.
Most tehát újra itt vannak, és együtt ünnepelhetjük a Gondviselés drága humorát. Négy templomban is velem fognak együtt hálálkodni azért, hogy az Úr olyan, amilyen. Derekegyházon, Dunavarsány két kerületében és a szentesi Szent Anna-templomban, - többek között azért is - hogy a két nép a magyar és a német, a múlt század közepén közösen elkövetett bűneik miatt együtt tudnak bánkódni és tanulni, s következésképpen egymást sokra becsülni.
Annak különösképpen örülök, hogy majd elmondhatom nekik: Szentes milyen egységben lesz képes megünnepelni október 23-át. S nyilván el is fogják hinni, mert majd lesznek további jó tapasztalásaik városunk vendégszeretetéről és idegállapotának egészséges voltáról. Ami napjainkban egyáltalán nem magától értetődő!
S még egyet, bár erről nem először teszek említést: német vendégeink egyik legjobban várt élménye lesz a magyar Himnusz és Szózat hallgatása négy templomban is. S milyen jó lenne, ha maga a fölséges Úristen is szívesen hallgatná a magyarok nemzeti imádságát, és isteni szent elnézéssel megbocsátaná, hogy úgy érezzük magunkat, mintha mi lennénk a világ egyetlen népe, mely megbűnhődte már a múltat, s jövendőt.
Október 23-án ők már nem lesznek itt. De kell remélnünk, hogy nem fognak rossz híreket kapni arról, hogy újra elrontottuk a világ által igen nagyra becsült ünnepünket.
Ilyen gondolatokkal vagyok most vendéglátó kedves szentesiekkel együtt. S kérem Istent, áldja meg mindazokat a kedves polgártársakat, akik tesznek majd róla, hogy városunk tisztessége méltó legyen városunk egyre növekvő szépségéhez. Hogy tudjunk örülni magunk miatt is! Isten áldja meg német vendégeink érkezését és távozását is.
(Vendégeink október 18-án, csütörtökön 18 órakor velem együtt imádkoznak városunk betegeiért és orvosaiért, mivel Lukács-napja van.)
Vági László