Szerelmem a filmszínház

Aradi Olga élete az állatokkal és a mozival teljes

"Szívem szerint én egy kisvárosi mozit üzemeltetnék. Egyrészt azért, mert szeretném, ha az én személyes felelősségem lenne a mozi nyereséges működése, másrészt, mert szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a városban és a vonzáskörzetében élő emberek több időt töltsenek tartalmas szórakozással a családjuk és a barátaik társaságában." - ezekkel a gondolatokkal kezdte záródolgozatát Aradi Olga, mikor befejezte moziüzem-vezetői tanulmányait. A szentesi származású hölgy zoológusként dolgozik Budapesten, azonban már hosszú ideje a mozival tölti szabadidejét.

Aradi Olga többek között arról beszél dolgozatában, hogy mi jellemzi a mai Őze Lajos Filmszínház működését, illetve aprólékosan kitér arra is, hogy szerinte milyen marketinges ötletekkel lehetne még magasabbá tenni a vetítések látogatottságát. Fent említett sorait követően azt is összefoglalja tömören, hogy célkitűzésének eléréséhez mit tenne. Elmondja, hogy véleménye szerint fontos, hogy a közönséget érdekelje, ami ott történik és az is, hogy az emberek érezzék, a moziban minden nekik szól és, hogy kapjanak kedvet az előadásokhoz. Illetve van még egy dolog, mely talán a legfontosabb: a közönség érezze, hogy az üzemeltetők számára ők a legfontosabbak, és legyen kedvük újra elmenni egy-egy vetítésre.

Tudja - a dolgozatából és szavaiból is kiderült -, hogy ezeknek a célkitűzéseknek a teljesítése sok munkát és kitartást igényel, s csak kellő felelősséggel és csak több évre elegendő lelkesedéssel szabad belevágni. Aradi Olgában azonban megvan a kellő lelkesedés és felelősség, amelyről már több alkalommal bizonyságot tett. Nem volt egyszerű dolog számára megtanulni ezt a szakmát, hivatást. Az első akadályt az jelentette, hogy a mozigépész oktatást kedd délelőttönként tartották, neki pedig akkor munkahelyén kutatással, különböző vakcinák kipróbálásával kellett foglalkoznia. Főnöke azonban engedékeny volt, s a hét hónapos képzésben részt tudott venni, hisz megengedték, hogy ilyenkor vegye ki szabadságát.

Ez volt az egyetlen nagy és furcsa fordulat életében, kérdeztem. Úgy gondoltam, nem átlagos, ha valaki két egymástól ennyire eltérő szakterülettel szeret foglalkozni. Olga nemmel válaszolt, majd mesélni kezdett. - Már gyermekkoromban érdekelték az állatok. Szüleim azonban azt mondták, hogy inkább olyan pályát válasszak, ahol biztosan lesz állásom. Két évet tanultam az orvosi egyetemen, majd úgy döntöttem, hogy mégis a Szent István Egyetem állatorvosi karán folytatom diákéveimet. Természet és állatvédelmi ökológusként végeztem.

Azután újabb kanyarokat vett az élete, részint visszatért az orvostudományhoz, jelenleg az Állatorvosi Kutatóintézetben dolgozik.

- Hogyan jött a mozi? - kérdeztem.

- Budapestre kerültem egyetemre, s egyszer szinte véletlenszerűen beültem egy előadásra. Az Amerikai szépség című filmet vetítették. Akkor az a film olyan nagy hatással volt rám, hogy beleszerettem a mozizásba. Később véletlenül a kezembe akadt egy felnőttképzéssel foglalkozó könyv, amelyben mozi-technika oktatást is hirdettek. A honlapjuk alapján azt gondoltam, hogy a gépész szakirányhoz valamilyen műszaki végzettség is kell, a moziüzem-vezetőihez pedig nem. Ez a szakirány azonban magába foglalta a vetítési képzést is, tanultunk elméleti és gyakorlati tantárgyakat is, hisz hozzá tartozott egy 150 órás gyakorlat, melynek egy részét gépházban töltöttük. Eredetileg budapesti mozikban biztosítottak helyet, de sikerült elintéznem, hogy a szentesi moziban teljesíthessem ezt. Örülök, hogy így történt, mert akik Pesten gyakoroltak, azok közül sokan csak a vizsgán próbálhatták ki először élesben a vetítést. Itt pedig volt szerencsém olyan dolgokba is bepillantást nyerni, amelyre máshol nem lett volna lehetőségem. Köszönet érte a Szentesi Művelődési Központ mozis munkatársainak, mindenekelőtt a két gépész kollegának, akik kedvesen fogadtak, és felajánlották, hogy bármikor jöhetek, ha kedvem támad vetíteni - mesélte, majd megállapította, hogy Budapesten nem kapott volna ennyi segítséget.

- Merre tovább? - kíváncsiskodtam.

Érdekelt, hogy szeretne-e továbbra is a mozival foglalkozni munkája mellett. Elmondta, hogy a tanfolyamnak van emeltszintű változata is, a filmforgalmazó képzés, mely jövő januárban indul, s melynek végén már szakdolgozatot kell írni. Két téma közül lehet választani. Az egyik a mozgóképkultúra-terjesztési ismertek, mely inkább a mozi szociológiai és oktatási oldalát közelíti meg, míg a másik, a mozgóképterjesztés menedzserismeretek inkább a szakma marketinges részét közelíti meg. Őt mindkettő érdekli. A kamera másik oldala, a filmforgatás azonban sohasem vonzotta, de a moziba beleszeretett. A mozi teszi őt igazán boldoggá, hiszen a filmszínházban találta meg azt, ami érdekes számára, s amire éveket szánna.

Cseh-Lakos