Mára már általánosan bevett használati eszközzé vált a mobiltelefon, a mindennapi élet egyik sokszor nélkülözhetetlen velejáróvá. Olyannyira, hogy egy esetleges autófeltörés esetén a hirdetőújságok hasábjain nemcsak azt a kérést tennék közhírré, hogy a személygépkocsiból eltulajdonított hivatalos okmányainkat, és iratainkat adja vissza a becsületes megtaláló, esetlegesen jutalom ellenében. Nem. Szeretnénk visszakapni a mobiltelefonunkat is. No, elsődlegesen nem a készülék értéke miatt, hanem a benne tárolt adatok, információk miatt. Korunkban egy-egy telefonszám, egy tárolt üzenet elvesztése nagy veszteséggel járhat. Szükségünk van ezekre akár személyes, akár munkahelyi kapcsolatok, elfoglaltságok miatt is. Én is így vagyok ezzel.
Velem is történt már olyan, hogy eltűnt a mobiltelefonom. Nem lopták el, hanem saját hibámból kifolyólag elvesztettem. Telefonáltam vele, majd sietve zsebre vágtam, és rohantam tovább utam célja felé. Úgy tűnt, kevés időm van odaérni. Néhány perccel később - nem is tudom miért - a zsebemhez kaptam, a telefon után kutatva. Nem találtam. Keresni kezdtem, hova tehettem, ha nincs a zsebemben. Nem volt már nálam. Az idő átértékelődött, s ismét sietve, sőt rohanva jártam végig az addig megtett utamat. Nem volt sehol sem a készülék. A percek izgalma órákként csapódott le idegrendszeremen. Már-már búcsút mondtam három esztendős "noteszemnek", temetve mindazt, amiről csak ő tudott volna árulkodni nekem. De hirtelen támadt egy ötletem: Hátha felveszi valaki, ha megcsörgetem. Így tettem, s csodák csodája egy női hang jelentkezett a vonal túlsó végén. - X. Y.-né vagyok, én találtam meg a mobilját a Klauzál utcán, jelenleg a sürgősséginél vagyok. Várom.
Hatalmas sziklaként gördült le rólam a teher, s az idegesség. Volt egy ember, aki megtalálta, s visszaadta nekem. Mindezért semmit sem kért, csak látszott rajta, hogy velem együtt örül, s megérti boldogságomat. Köszönettel tartozom neki, egyrészt azért, mert megmaradtak a másnak talán jelentéktelen, számomra azonban fontos információk, amiket csak ez a kis készülék tudott. Másrészt azért, mert én is megtapasztalhattam, hogy vannak még ma, a 21. század rohanó világában is becsületes emberek.
Cseh-Lakos Ilona Viktória