2007. augusztus 17.

Koncz Zsolt kettős öröme

Sportolóknál van aki hamarabb, s van aki később éri el élete csúcsformáját. Erre keresve a választ beszélgettem Koncz Zsolttal, az Orosháza NBII-es labdarúgó csapatának játékosával. Oka van az ünneplésre, hiszen a 2006-2007-es NBII-es pontvadászat számára kettős sikert hozott. A csapat bronzérmet szerzett, őt pedig az NBII keleti csoport legjobb játékosának választották.

- Úgy gondolom, hogy az ön pályafutását ketté kell választani. Kispályán figyeltek fel játéktudására, ezt bizonyítja, hogy többször magára húzta már a futsal válogatott mezét. Nagypályám most ért be a munkája. Ön is így érzi?

- Úgy gondolom, hogy alapjában véve ez nem azon múlt, hogy ezt a sikert elértem. Hanem a folyamatos munkának köszönhetem. Több részre bontanám eddigi tevékenységemet. Voltak már korábban sikereim nagy-pályán, ha csak arra gondolok, hogy a Szegeddel kiharcoltuk az NBI-be jutást. Ez egy csapatsportág. Csapat szinten már elértünk sikereket. Az más kérdés, hogy alacsonyabb osztályban nem osztályozzák a játékosokat. Magasabb osztályban (NBI-NBII) elfogadott tény, hogy én lettem kelet legjobbja, mely annak is köszönhető, hogy végig egyenletes teljesítményt produkáltam a csapaton belül. Kellett hozzá a csapattársaim támogatása is. Tehát nemcsak az én sikerem ez, hanem a csapaté is. Ha megnézem, hogy az első tizentötben négy orosházi játékos van. Ez jelzi azt, hogy jól ment az egyesületnek.

- Sikernek érzi, hogy a keleti csoportban az NBII legjobbjának választották? Olyan focistákat előzött meg, akik korábban már az NBI-ben bizonyítottak.

- Annak örülök, hogy nagyon sok csapatnál, s sok edzővel dolgoztam. Voltak olyan időszakaim, mikor kevesebb lehetőséget kaptam, pedig én megpróbáltam mindent megtenni a pályán. A mostani sikerem bizonysága annak, hogy amit idáig elvégeztem a labdarúgásban, azt komolyan csináltam. Ennek a sikere, hogy én lettem a legjobb keleten. Nem kell ebből messzemenő következtetéseket levonni. Szépen el kell raktározni. Örülök, hogy olyan játékosokat sikerült megelőznöm, akik már az NBI-ben is bizonyítottak. 2006-2007-ben 26 mérkőzésen játszottam, így értem el a sikert. Örülök, büszke vagyok rá, de ezzel egy korszak lezárult. Kezdődik az új szezon nagypályás életemben, komoly kihívások, új feladatok várnak rám. Megpróbálok erre koncentrálni és készülni. Véleményem szerint a csapatsiker hozza meg az egyéni sikereket is.

- Nem kereste meg NBI-es csapat?

- A szóbeszédek ellenére kijelentem, hogy nem keresett, s nem is hívott egyetlen NBI-es csapat sem. Ezért is érdekes a magyar labdarúgás. Nem biztos, hogy mindig a játékos teljesítményét figyelik.

- Össze tudja egyeztetni a futsalt a nagypályás focival?

- Akkor lehet a kettőt öszszeegyeztetni, ha valaki szeret focizni. Ezek a sikerek részsikerek. Adnak erőt, energiát ahhoz, hogy mindenen túl tudjon lépni az ember, s azt mondja, megérte szenvedni, küzdeni.

- A következő idényben motiválja, hogy ön volt a legjobb?

- Természetesen, szeretnék minél jobban szerepelni. Úgy gondolom, hogy alá kell rendelni magunkat a csapatjátéknak, s azon belül szeretnék másféleképp sikeres lenni nagy és kispályán egyaránt.

D.V.Z.