2007. augusztus 17.

Utazunk

Napok hordaléka

Ingázunk. Egyre többen a kisvárosból. Különösen iskolai napokon nő meg vészesen a tömeg a szomszéd település parányi buszpályaudvarán. Mivel többen kerékpárral járnak, már-már el sem fér a sok bicikli a parkolóban. Jut belőle a környékre is, hogy azután ismeretlen jóakarók szabadon megrongálhassák a járműveket. De ez egy másik téma már.

Iskolások! A frászt kapja tőlük a felnőtt utas reggelente. Hangosak, az idősebb utasok elé tolakszanak, s ha már sikerül hamarabb fölszállniuk, a legszívesebben az összes ülőhelyet lefoglalnák a társaiknak. Ha egy-egy idősebb, netán kórházba igyekvő ember megkapaszkodik mellettük, még nekik áll följebb. Nemtetszésüknek azonnal hangot adnak. Be kéne állítani má' egy nyugdíjas buszt, mondja szép magyar kifejezéssel az egyik kisaranyos tizenéves az ablak melletti ülésen.

Ez igen!

Nem szabad elcsodálkozni a dolgon, nem az ő hibájuk. A mai ifjúság Győzikén, a televíziós showműfajok sztárjainak kikiáltott Balázson és a Mónikán, valamint a hasonló nívót megütő sorozatokon (Barátok közt, Jóban Rosszban, Szeress most!) nevelkedik fel. Félő, a példaképeiket is onnan merítik. Nagy baj! Másrészt. Tőlük tudjuk meg nap, mint nap a buszra várva, majd utazás közben, hogy voltaképpen mi is történt az előző esti részekben. Hogy unatkoznánk? Nem panaszkodunk.

A kisaranyos azonban egy dolgot elfelejt: tíz perccel korábban valóban indul egy busz - iskolásoknak. Igaz, csuklós jármű, öreg, olykor piszkos és kényelmetlen, így talán jogosan nem tetszik a diákoknak.

Nyár van, iskolaszünet, akkor most miért mondom el mindezt? Nyavalygok, ahelyett, hogy örülnék a lehetőségnek: ülőhelyem van! Az ember hamar hozzászokik a kényelemhez. Ahhoz, hogy nem lökik fel reggelente az autóbusz lépcsőjén. Nincs iskola, nincsenek diákok!

Nyári táborok azonban vannak. Így korai az öröm. A kisvárosból vagy huszonöt gyerek rohamozza meg a reggeli járatot. Csivitelnek, csacsognak, a járműben is, olyannyira, hogy nem értjük egymás szavát, majd amikor megjön a busz, egyesével vásárolják meg jegyeiket. Nyár van, ilyenkor bérletük sincs. Már-már kiakasztják a buszvezetőt, aki nem bírja tovább. Miért nem szeditek össze a pénzt? - kérdezi álcázott haraggal.

Igaza van, megtehetnék.

De nem teszik! Ahelyett a nagy semmibe bámulnak és morognak magukban. Az egyik fiú megjegyzi: most mi a baj, ez a dolga.

Neki is igaza van. Csakhogy miattuk húsz percet késünk. És ez a munkába járó dolgozóknak nagyon kellemetlen.

Más. Megáll a cigányasszony az egyik ülés mellett, majd mutatja, hogy leülne a belső üres helyre. Az utas udvariasan feláll, beengedi a cigányasszonyt az ablak melletti ülésre. Mire az hátrakiált: gyere te, lány, te is leülhetsz! A nő meglepődik egy pillanatra. Elgondolkodik a merényleten. Ezt akarja? - kérdezi bizonytalanul, majd megadja magát. Másik ülőhelyet keres.

Ilyen egyszerű lenne az egész?

(lovas)