Kik azért vagytok jó magyarok, mert nagyon tudni vélitek, hogy kik a rossz magyarok, figyeljetek rám!
Ti engem egy szép éneketekben "Magyarok Tündöklő Csillagának" neveztek. Szép Tőletek! De azért én nagyon messziről vagyok tündöklő csillag, ezt Ti is tudjátok.
Ezért kérlek benneteket, vegyétek elő Bibliátokat, poroljátok le, nyissátok fel és keressétek meg a "Tékozló Fiú"-ról szóló példabeszédet /Lukács 15/. Olvassátok el, de úgy, hogy a tékozló fiúnak az édesapja legyen számotokra ama tündöklő csillag, melynek fényére, útmutató ragyogására nagyon figyeljetek!
Ez az édesapa attól jó apa, hogy tud örülni megtérő rossz fiának, tud neki ünneplő asztalt teríteni. És attól szomorú, hogy az ő jó fia nem osztozik örömében, és atyai magyarázatát nem is válaszolja meg.
Mintha süket lenne rá! Jó ifjúsága nem volt elég ahhoz, hogy felnőjön apja jóságához, pedig annak fénye egész közel ment hozzá, nagyon szép "esthajnal csillaggá" vált számára.
De hiába! A jó fiú jósága megbukott. S van-e szomorúbb látvány a bukott jóságnál!?
Drága jó Magyarjaim! Tudok róla, hogy 1989 óta sok követeléstől volt hangos a magyar közélet: "Tessék bocsánatot kérni!" De arról nem tudok, hogy történt volna köztetek olyan megbocsátás, mely tényleg olyan, mint a szeretet terített asztala: jók és rosszak közös gyönyörűségére.
Ezért aztán a magyarok rossz közérzetén ámuldozik a világ. Teheti, mert minden oka meg van rá.
Közben hallom, hogy Ti, kedves Jó Magyarok, nagyon tudjátok idézgetni Berzsenyi híres szavait: "Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs." De legyen szabad megkérdeznem Tőletek: mit értetek tiszta erkölcs alatt? A jó apa erkölcsét-e, avagy a jó fiú erkölcsét?
Kérlellek hát benneteket, Jó Magyarok, próbáljátok e két erkölcsöt egymástól jól megkülönböztetni. Ezt kell tennetek, mert arról nem tudok, hogy a krisztusi erkölcs ellen kifogásotok volna. Arra meg sírva kérlek Benneteket, ne vétkezzetek azzal, hogy pártpolitikai érdekből avagy elfogultságból bezárjátok szemetek a jó apa erkölcsének fényes csillaga elől!
Van egy éneketek, mely kéri Istent: "Minket hiába ne sirasson áldott Boldogasszony!" Vigyázzatok! Jézus Anyjának könnyeit ne Ti - a jó magyarok - tegyétek hiábavalóvá! Kérve kérlek Benneteket!
Én, István király! Ki tűzijáték nem vagyok, de azért szeretlek Titeket messziről is, ha nem is kápráztató fényes ragyogással!
Vági László