Együtt - egymásért

Pölös Katalin elnök beszámolóját tartja

Tizenöt esztendeje, 1992. május 12-én alakult az "Együtt könnyebb" Klub Szentesen. A Rákbetegek Országos Szövetsége felkérésére, dr. Kispál Mihály főorvos szervezésében jött létre. Akkor 25-en voltak, a létszám azóta sem sokat változott, a klub jelenleg 21 tagot számlál. Ebből öten az alapítástól kezdve részt vesznek a közös munkában.

Minden hónap harmadik hétfőjén délután fél 4-kor találkoznak a Horváth Mihály utcai idősek napközi otthonában. A helyiség használatáért nem kell fizetniük, ez nagy segítség a számukra. Teadélutánokat tartanak, megünnepelik a névnapokat, a kerek és a félkerek születésnapokat. Pölös Katalin klubvezető azt mondja, ez utóbbit azért, mert idősödik a klubtagság. Különböző kirándulásokat szerveznek, így együtt olyan helyeket is bejárnak, ahová egyedül többen nem jutnának el soha. Elmennek a Balatonhoz idén is egy hétre, az önkormányzat segítségével a Mátrába, azon felül színházi bérletük van. A nyáron, június 10-én megnézik a Parlamentet együtt. Fürdőhelyekre járnak.

- Függetlenül attól, hogy mindannyian betegek vagyunk, általában vidáman viseljük sorsunk, együtt jól érezzük magunkat. Egy dolog összeköt bennünket: a betegségünk. Klubunkat a családias légkör jellemzi, hiszen mindenki sorstárs, egy cipőben járunk. Őszinték vagyunk klubtársainkhoz, bizalommal fordulunk egymáshoz. Ennek nagy szerepe van abban, hogy 15 éve létezünk, azóta áll fenn a klub. A tagjaink között a legfiatalabb 51 éves, a legidősebb 83 - mondja az elnök, majd így folytatja:

- Betegek vagyunk, rákbetegek. Emlőműtöttek. Éppen azért fogtunk össze, hogy ha lehet, könnyítsünk ezen a bajon. Nem mindig érezzük betegnek magunkat. Minden klubdélutánon megkérdezem: ki hogy van? Ez alapvető dolog, és ha valaki úgy érzi, hogy vele történt az eltelt hónapban valami, súlyosbodott vagy jobb lett az egészségi állapota, elmondhatja. Mi meghallgatjuk. Az nagyon fontos egy beteg embernél, ha valaki meghallgatja.

Pölös Katalin a Dr. Bugyi István Kórház általános sebészetére is bejár a műtött hölgyekhez, és a saját példáján keresztül próbál erőt adni nekik. Azt mondja: bizonyítani szeretné, hogy nemcsak meghalni lehet, de élni is.

- Ma már más az orvosi technika - nyugtázza csendben. - Szerencsére ma már az emlőmegtartó műtétek gyakoribbak és nem az emlőlevételek. A kórházban és az összejöveteleinken a saját példámon keresztül lelki segítséget adok, gyorsan, frissen, mert ilyenkor el kel a gyors segítség.

Alapításától tagja a klubnak. Néhány hónap kihagyással irányítja a kis csoportot. A jubileumi rendezvényről így nyilatkozik:

- Szerettük volna úgy ünnepelni, hogy a városban tudjanak rólunk. Ez volt a cél. Mert mi magunkat havonta ünnepeljük, boldogság az, hogy újra találkozhatunk. Azt akartuk elérni, hogy mások is tudják, létezik ilyen klub Szentesen. Aki eddig nem mert csatlakozni hozzánk, jöjjön, ne féljen, közösségben minden egyszerűbb.

Az ünnepségre természetesen vendégeket is hívtak a csoport tagjai. Az idősebb és a fiatalabb Kispál doktort, Szirbik Imre polgármestert, országgyűlési képviselőt, a partner szervezetek képviselőit, akiktől sok segítséget kapnak. Megtisztelte a rendezvényt a Rákbetegek Országos Szövetségének budapesti elnöke. Műsort adott a Zöldág Mozgáskultúra Sportegyesület néptánccsoportja, a Szilver Táncsport Egyesülettől kicsik és nagyok, a gimnázium drámai osztályának diákjai, a Jázmin hastánccsoport.

Lovas József