Pünkösd napja

Ünnep két szövetségen és több ezer éven át

Ismét elérkezett egy egyházi ünnep, hiszen húsvét után eltelt 7 hét. Eljött pünkösd ünnepe, amelynek húsvéthoz hasonlóan szintén megvannak a maga ószövetségi gyökerei. Igaz, hogy közismertté vált elnevezésének jelentése már az újszövetségi nyelvből, a görögből eredeztethető, ahol "pentekosztéként" (azaz ötvenedikként) emlegették.

A pünkösd először, évszázadokon keresztül a három nagy zarándokünnep egyike volt, amelyen Izrael minden fiának meg kellett jelennie az Úr színe előtt és két kenyeret, hét hibátlan, egyéves bárányt, egy bikaborjút és két kost kellett feláldoznia étel- és italáldozattal együtt. Az ünnep neve és jelentése a történelem folyamán sokszor változott. Emlegették aratási ünnepként, az első termés-, és a hetek ünnepeként (7 hét telik el a páska, azaz a kovásztalan kenyerek ünnepe után), majd az ötvenedik nap ünnepe lett. Azonban minden megnevezésben megegyezik az, hogy aratás végi ünnep volt, s örömünnepnek számított, amelyen az emberek hálát adtak a búzatermésért Istennek. Ezen a napon mutatták be az első termést vagy zsengét, önkéntes adományokat adtak, melyeket a szentélyben kellett elfogyasztani, és meg kellett osztani a szegényekkel és a levitákkal (a papokkal). Ezen a napon dolgozni sem volt szabad.

Később, az i. u. 2. századtól történeti jelleget öltött az ünnep, hiszen a Sinai-hegyen kapott törvény ki-hirdetésének emléknapjává vált, melyen számtalan diaszpórában élő zsidó is felkereste Jeruzsálemet. Úgy, ahogyan azt az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 2. részében olvashatjuk, ahol részletesen megismerhetjük a jeruzsálemi ősgyülekezet megalakulásának történetét. Ekkor töltetett ki a tanítványokra a Szentlélek a zúgás, a lángnyelvek és a nyelveken szólás csodájának kíséretében. Ezt az alkalmat nevezzük az első pünkösd ünnepének.

Az újszövetségi esemény azonban sok vonásában megegyezik a Sinai-hegyen történtek emléknapjával, hiszen a hagyomány szerint ott is jelen voltak a lángnyelvek, Isten a Sinai-hegyen szintén hangot keltett, amely tűzzé változott és beszédként érzékelhetővé vált. Keresztelő János pedig nem sokkal pünkösd előtt azt hirdette a Messiásról, hogy ha eljön az ideje, akkor Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. Lukács evangélista pedig - aki az Apostolok Cselekedeteinek írója - nemcsak arról számol be könyvében, hogy Jeruzsálemben kezdték el hirdetni az evangéliumot, hanem arról is, hogy mindezt pünkösd ünnepén tették, s hogy a tanítványok a nyilvánosság előtt a Szentlélek birtokában Isten igaz népének mutatkoztak, hiszen nem minden jelen lévő értette meg az elhangzott üzenetet. Azonban akik meghallották, azok feladatot is kaptak, hirdetni kezdték az evangélium üzenetét először a zsidóknak, majd a szórványban élő zsidóknak, később pedig az úgynevezett pogány világnak is, s ezzel kezdetét vette Jézus Krisztus gyülekezete.

Ezzel az eseménnyel töltetett tehát ki a Szentlélek az apostolokra és az első gyülekezetre, megalakult Isten új, szövetséges népe, zsidókból és pogányokból.

Így formálódott át a zsidó ünnep kereszténnyé, amelyet minden hívő ember évente, hét héttel húsvét után megünnepel.

Pünkösdi népszokások

Az ünnep megtartásában keresztény és ősi, pogány elemek egyaránt keverednek. Évszázadokon keresztül szokás volt a hajnali tiszai fürdés a betegségek elkerülése miatt, a templomokban a lángnyelvek pünkösdi rózsaszirmokkal való helyettesítése, a Szentlélek jelképeként a fehér galamb reptetése, a lányok és az asszonyok bíbor színű ruhába öltöztetése. Az ünnepen megválasztották a legszebb kislányt pünkösdi királynénak, ami nagy megtiszteltetésnek számított. A fiúk közül pedig a lovasversenyen, a tűzugrásban és a tekézésben nyújtott teljesítmények alapján megválasztották a pünkösdi királyt. A jutalom pedig nagy volt, hiszen a nyertes egy évig ingyen ihatott a falu kontójára és minden mulatságra hivatalos volt. Mindezek mellet ez az időszak egyben az udvarlás és a párválasztás ideje is volt hosszú időn át.

Cseh-Lakos