Délkelet-Ázsia csodálatos tájai

Török Patrik az Angkor Watt romjainál

Török Patrik szentesi fiatalember. Geográfus, tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán végezte. Ott is helyezkedett el a szakmájában, vállalkozóként dolgozik. Nagyon szereti a természetet, azt mondja, általa sok érdekes dologra lehet figyelmes. Vállalkozó szellemű fiatalember, így történhetett, hogy 2002-ben egy nyolcfős geográfus hallgatókból álló csoport tagjaként eljutott a működő Etnához. (Útjukról akkor is beszámoltunk lapunkban.)

Még tavaly határozták el Horvai Valér biológus barátjával, hogy ez évben Borneó szigetére kirándulnak. Az elgondolást tett követte, január 31-étől március 12-éig öt hetet töltöttek Délkelet-Ázsiában. Az itthoni enyhe télből utaztak a nyárba, a világ egyik legnagyobb szigetén 35° Celsius fogadta őket, és nagy páratartalom.

A thaiföldi Bangkokba repülővel érkeztek. A királyság fővárosa egy nyüzsgő, zajos város képét mutatta (a gomba módra növekvő metropolisban közel 6 millió ember él, és vegyük hozzájuk az odalátogató sok turistát), utcáin éjjel nappal nagy a forgalom. Maga a thai nép a várost Krung Thep néven nevezi, aminek jelentése: "Angyalok városa". Idegenforgalmi látványosságai között említhetjük templomaikat, az azokban elhelyezett különböző méretű smaragd és arany Buddha-szobrokat, valamint a Rózsakertet, amelyben a thai kultúrát, például a hagyományos táncokat és a thai bokszolást bemutató kiállítás látható.

- Bangkokban nem túl sok időt töltöttünk - meséli -, onnan átmentünk Kambodzsába. Az átkelés kalandos volt, többszöri átszállással, ellenőrzések sorozatával, várakozással jutottunk el Angkorba, a gazdag khmer civilizáció romjaihoz. Így beszélnek róla: "Az eltűnt város, melyet újra felfedeztek." A jelek arra utalnak, hogy a khmerek hirtelen hagyták el az angkori komplexumot, miután a thai nép megtámadta Kambodzsát. 1860-ban feltárt templomait, mesterséges tavait és öntözőcsatornáit az évszázadok alatt lassan benőtte a dzsungel aljnövényzete.

Több mint hatszáz hindu templomot, némelyikük akár katedrálisnak is beillene, találtak itt és állítottak helyre művészi faragású és díszítésű tornyaikkal együtt. A közel húsz négyzetkilométeres területet gyalog nem is nagyon lehet bejárni, a különböző nációkhoz tatozó turisták tuk-tukokat, motoros járműveket bérelnek. Negyven dollár a többnapos belépő. Nagyon szép, magas, támasztógyökeres fák veszik körül, szinte ráfolynak az épületekre.

Bangkokból átrepültünk Borneóra. A közel 747 ezer négyzetkilométer területen fekvő szigetet északkeleti irányban a Kínabalu csúcsig húzódó hegylánc két részre osztja. Az egykor a Brit Birodalomhoz tartozó északi rész ma Malajzia két állama, Sarawak és Sabah, valamint egy önálló szultánság, Bru-nei között oszlik meg. A jóval nagyobb déli rész korábban holland gyarmat volt, ma Kalimantan a neve és Indonéziához tartozik.

- Mi Sabahban töltöttünk több időt. Onnan mentünk hegyet mászni, Malajzia legnagyobb csúcsa a 4101 méteres Kinabalu, azt jártuk meg. Lejtőjén nemzeti parkot alakítottak ki. Hegymászó szempontból nem volt nehéz feladat, magam is sok csúcsot megjártam már, oda szinte föl lehetett sétálni. Az Egyenlítőtől 5-10 fokra helyezkedik el, hó nincs rajta, 3300 méterig hegyi esőerdő borítja, utána már csupa sziklás az egész, gránit az anyaga. Eltévedni nem lehetett, az őserdő sűrű, csak az ösvényen mehettünk. A kétnapos túrán 3 ezernél letáboroztunk, majd másnap hajnalban indultunk a csúcsra. A táborban még rövidnadrágban voltunk, amikor fölértünk, ott már kellett a pulcsi.

(folytatjuk)