2007. április 27.

Tehetség a színpadon

Szalay Róbert két egymást követő évben nyert megyei szavalóversenyt

Minden gyermekben van valami különleges, mélyen rejtőző vagy láthatóan felszínre törő egyediség, amely meghatározóvá, felejthetetlenné teszi őt a felnőttek szemében. Valami olyan adottság, amely csak és kizárólag az Ő szemeiből és az Ő lelkéből tükröződik, olyan tehetség, ami felsejlik szavaiból vagy nyilvánvaló válik már az első találkozáskor.

Vannak olyan gyermekek is, akik képességeikről, tehetségükről, színes és magával ragadó személyiségükről sok ember előtt, s akár színpadon is hitelesen tudnak tanúbizonyságot tenni, úgy ahogyan Szalay Róbert, aki két egymást követő évben nyerte meg a Petőfi Szavalóverseny megyei fordulóját, s a Kazinczy Szépkiejtési verseny megyei különdíjasa is lett. A Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola alsó tagozatos diákja már nem egyszer állt színpadon, hogy mély átéléssel tolmácsolja hallgatói felé a neves költők mondanivalóját. Hogy érthetővé és átérezhetővé tegye a sorok mögött rejtőző gondolatokat, hogy finoman árnyalva hangsúlyossá tegye a tartalmas szavakat. Teszi mindezt úgy, hogy a hallgató közben végig úgy érzi, hogy ez a gyermek valóban élvezi, amit csinál. Örömsugarakat varázsol a felnőttek szemébe, s néhány percre akaratlanul is kikapcsolja a valóság minden baját, úgy, ahogyan tette ezt a decemberi Ollai Istvánné önkormányzati képviselő által szervezett gálaműsorban is, melynek magam is tanúja lehettem.

Fáradtság nélkül beszél, hosszú verseket mond el játszi könnyedséggel. Azonban nem véletlen, hogy ilyen tehetséggel és átéléssel szólaltatja meg és teszi tisztán érthetővé a költészet gyöngyszemeit, hiszen édesanyja már két hetes korában verseket és meséket mondott neki, hogy ne sírjon tovább. Majd bölcsődei gondozójával - akit második anyukájának nevez, s akivel még ma is tartja a kapcsolatot - tanulta a verseket.

Szalay Róbert azonban nem egyoldalú tehetség, hiszen nemcsak verseket szaval, s előadásával szavalóversenyeket nyer, hanem ő maga is ír. Szeret meséket és forgatókönyvet írni, s ebben is sikeres, hiszen az Apáczai Könyvkiadó országos fogalmazáspályázatán a 3. osztályos korcsoportban a 9. helyezést érte el. Most éppen Spanyolországról, s az Al-hambráról ír könyvet. Nem véletlen a választás, hiszen a földrajzban is járatos gyermek - ismeri az országok fővárosait, s különböző adatait - szívesen felkeresné ezt az országot. Elmondta, hogy édesapjával gyakran utazik is. Felkeresték már többek között a Balaton, Veszprém, Budapest és Debrecen nevezetességeit. Emellett táncol, kifejezően rajzol, s furulyázik is.

S hogy mi szeretne lenni, ha felnő? Tetszik neki és nagyon fontosnak tartja édesapja hivatását, a szemészetet, melyben véleménye szerint sok a közös vonás édesanyja munkájával, aki az addiktológián dolgozik. Szerinte apukája a fizikai, anyukája pedig a lelki és szellemi látást segíti visszaadni az embereknek, hogy ismét tisztán lássanak az addigi betegek. Hiszen a szem valóban a lélek tükre, melyen azonnal észrevehető, hogy ha valaki nem teljesen egészséges.

Cseh-Lakos