Április 16-nak reggelén vittem be a szerkesztőségbe írásomat, mely arról szólt, hogy "Várva várjuk" azt a lelki-szellemi hajnalhasadást, melytől menekül a "szándékos elbutulás". Az a múlt századból itt maradt gondolkodás, mely önérzetes zászlólengetéssel vallja, hogy Budapest előbb volt város, mint a Duna folyam. A Duna meg vegye megtiszteltetésnek, hogy Budapesten folyhat keresztül. Azt meg ne higgye, hogy csak hajók úsztatására való, hanem lássa be, hogy idegenek holttestének elnyelése is jól áll neki.
Cikkem benyújtása utáni délutánon meg végignéztem az Országgyűlés igazán példás megemlékezését a holokausztról. Ezért aztán kedd reggel egy mondat erejéig kértem cikkem meghoszszabbítását, mert nem bírtam erről nem szólni.
Hajnalhasadásról akartam álmodni ezzel. A kifogástalan lefolyású megemlékezés jól sikerült fotóját pedig kivágtam az egyik napilapból, s beragasztottam naplómba. Így akartam megtisztelni azt a történelminek hitt pillanatot, mikor a miniszterelnök beszél, az ellenzék vezére figyel, egy másik közismert személyiség pedig mintha imádkozna égre emelt tekintettel. Mintha abban reménykedne, hogy most történik az általa is sokszor elimádkozott Miatyánk utolsó kérésének meghallgatása. Jó volt erről álmodni. Nem ártottam vele senkinek. A második gyermekkor örömei is tudnak igazi örömök lenni.
Nem is zavarta meg őket még ama szerdai döbbenet sem, melyet az váltott ki sok magyar lelkéből, hogy Cardiffban nullával szorozták be a magyar focit. Így aztán nemzetközileg is elismertetett, amit mi magunk közt már régóta tudunk, hogy nincs is magyar labdarúgás. A híres és költséges Puskás-temetés pedig a magyar foci dicsőségének búcsúztatása volt.
Mondom, ettől nem hagytam magam megzavartatni, mert eszembe jutott, hogy ez a Nyugat felől érkező jéghideg fuvallat hátha nagy feladatot hajt végre sok magyar szívében. Hátha elénk fújja Berzsenyi híres üzenetét arról, hogy még a labdarúgásra nézve is érvényes a tétel: ".minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs.!" Igen! Arra a morális felismerésre kaptunk most alkalmat, hogy bizony a jó erkölcsnek még ahhoz is köze van, hogy hány gólt tud rúgni a magyarok bal lába, vagy fejelni a szép magyar fiúk okos feje.
Ebben a "háthá"-ban pedig megerősített egy igehirdetés meghallgatása. Itt járt Szentesen a börtönviselt erdélyi püspök, Csiha Kálmán. A zsidók történelmének legendás szabadítójáról, Gedeonról beszélt. A kisemberről, aki dehogy akart nagyember lenni! Csodajellel volt csak hajlandó magát bebiztosíttatni arról, hogy ő tényleg nagy dolgokra elhivatott ember. Jókor szólt róla a tanítás, mely talán az egész magyar társadalmat is rá tudná beszélni arra, hogy legyen óvatos és okos, és tartsa be az Írás következő parancsát: ".nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl." (2 Kor 10,18) Az Úr pedig hajlandó arra, hogy jó emberek elméjét is felhasználja hibátlan ajánlatok megtételére. Nehogy végleg lenullázzuk magunkat! És nem csak a fociban!
Vági László