Örömteli volt hallani, hogy közel egy évtizednyi önámítás után váltásra vállalkozik Szentes a turizmus terén. Sok idő kellett a beismeréshez, hogy nem versenyezhetünk a környező fürdővárosok milliárdos fejlesztéseivel, és még több a felismeréshez, hogy a Kurca partján kizárólag a sportban rejlenek kiaknázatlan idegenforgalmi lehetőségek. Sebaj, mondhatnánk, majd csak behozzuk ezt a lemaradást, azonban kétségek támadnak az emberben, ha a néven nevezett célon túl fontolóra veszi, milyen közegben kellene otthonra lelnie a sportnak Szentesen.
Vannak ugyanis szemléletbeli problémák, amiket mihamarabb orvosolni kell, különben a sportturizmus is üres lózung marad. Először is a sportot, a sportolókat és a sportrendezvényeket egyaránt befogadó intézményre van szükség. Ennek régóta megvannak a tárgyi feltételei, mégsem hasznosultak kellő mértékben. Jó példa erre az uszoda, amit sokan féltettek az amatőr vízilabdásoktól meg a vásott kölyköktől, holott nem miattuk hullik a vakolat az új öltözők faláról, hanem magától. Azt, hogy a nyári kánikulában kevés medencefelület jut a fürdőzőknek, mindenki tudja, de azt is, hogy az év másik tíz hónapjában - néhány tucat brűgölőtől eltekintve - csak a sportolók használják a strandot.
Éppen ezért nekik kellene teret engedni, méghozzá úgy, hogy közben nem felejtjük el azt az alaptételt, hogy sportturizmus csak akkor bontakozhat ki, ha edzőpartnert is biztosítunk az edzőtáborba érkezőknek. Tudniillik a szentesi vonzerőt éppen ők: a helyi klubok, csapatok és szakosztályok testesítik meg. Az ő kapcsolati tőkéjük az, amire alapozhat a város. Ha igazán komolyan gondolja Szentes, hogy idegenforgalmi súlypontnak a sportturizmust tekinti, az egyesületeknek - de az utánpótlásbázisoknak mindenképp - zavartalan működést kell biztosítania, az élsportot pedig oly módon kell segítenie, hogy a csapatok és versenyzők, illetve a szponzorok mihamarabb egymásra találjanak.
Azonban még mielőtt megelégednénk ennyivel, nem árt szemügyre venni a sportturizmus felélénkülését elősegítő infrastrukturális fejlesztéseket. Abba most nem mennék bele, hogy az uniós pénzek bűvkörében megint fedett uszoda építéséről beszélnek, de arról nem, hogy egy ilyen létesítményt - a vásárhelyi tapasztalat a legjobb példa rá - nem lehet rentábilisan üzemeltetni. Sokkal inkább akkor koppant a fejem, amikor azt olvastam ennek az újságnak a hasábjain, hogy a közlekedésfejlesztés céljából - az Arany János utca folytatásaként - egy aszfaltút szelné ketté azt a Pusztai László Sporttelepet, amelynek méretei és fekvése egyedülálló a megyében. Sajnos, nem azt láttam viszont az újságban, hogy az MLSZ által meghirdetett OLLÉ program projektjeként megújulnának a füves pályák, esetleg műfüves pálya, vagy új kerítés épülne. Ha Szentes pályázott ilyen támogatásra, részemről mea culpa, de ha nem élt a lehetőséggel, félő, hogy a sportturizmust éppúgy csépelnivaló vágyálomnak kell tekinteni, mint a sokáig hangoztatott termálturizmust.
Bíró Dániel
sportbarát