Alázat, szorgalom és őszinteség

Beszélgetés Oszvald Marikával

A Pesti Magyar Operett Színpad országos turnéjának egyik állomásaként a Tóth József Színházteremben 2. alkalommal megrendezett Farsangi Operettgála neves vendégművésze Oszvald Marika volt. A nagy hírű szubrett most is intenzív, dinamikus és vidám előadással örvendeztette meg a közönséget és természetesen, kedves hangnemben mesélt nekünk magáról.

- Hogyan lehet megőrizni azt a fiatalságot, amit most is tapasztalhattunk a színpadon?

- Azt hiszem, hogy ezt lelkiekben kell koordinálni, mert természetesen az emberi szervezetet nem lehet megerőszakolni. A természet rendje, hogy az ember megöregszik. Úgy érzem, hogy azért tudom megőrizni a frissességemet még akkor is, amikor szinte alig tudok megmozdulni, mert a szellemiség, az agy és a lélek koordinálja a testemet. Abszolút lélekből játszom, táncolok, s adom azt a fajta örömöt a közönségnek, amit én magamban is gerjeszteni tudok.

- Hogyan indult el ezen a pályán?

- A szüleim is ezt a hivatást választották. Édesapám, Oszvald Gyula operaénekes, édesanyám, Halasi Marika szintén szubrett volt. Ebben nőttem fel és ezt a légkört öntudatlanul szívtam magamba. Sohasem gondoltam arra, hogy valami mással is foglalkozzam. Persze ez nem jelenti azt, hogy szakbarbár lennék, mivel a mai napig nagyon sok más dolog is érdekel, például a kézművesség és a kereskedelem. Azonban erre a pályára éreztem indíttatást, itt találtam meg az utamat.

- Miben jelentett előnyt, hogy a szülei is művészek voltak?

- Abban mindenképp, hogy már egész pici gyermekkoromban ismertem az operákat és tudtam az operettek történetét is. A véremmé váltak ugyanúgy, mint a többi gyermeknek a mese. Később, mikor egy-egy szerepet megkaptam, már nem kellett megtanulni. Ezen kívül minden előadást úgy élek meg, hogy egyszeri és megismételhetetlen, hiszen a közönség aktuális lelkülete és amit én lelkileg létre tudok hozni hatnak egymásra. Minden nap és minden előadás más és más, ami örök készenlétet igényel.

- A régi énekesek közül van-e kedvence, példaképe?

- Nincs ilyen, mert én borzasztóan tisztelem a tehetséget. Ha egy tehetséges embert látok, akkor az magával ragad. Szívesen tanulok tőle, még akkor is, ha fiatalabb nálam. Voltak olyan nagy elődök is, akik megfogtak. Például Eckler Márta, aki kiment Amerikába. Valamint DiSte-fano, akivel szerencsére együtt is turnézhattam. A személyiség és a technika a fontos ebben a műfajban. Az operett összetett dolog, hiszen énekelni, táncolni kell, és prózát mondani, persze mindezt őszintén.

- Az opera világa sohasem vonzotta?

- Nagyon vonz a mai napig, csak édesapám irányított engem a megjegyzéseivel olyan értelemben, hogy elmagyarázta: az opera nem anynyira az én műfajom. Mozart szubrett ugyan lehettem volna, de nincs tipikus operahangom. Valamint az opera műfaja egy másik életformát kíván meg. Édesapám azonban látta, hogy az én egyéniségem annál sokkal vibrálóbb. Igaza volt, hiszen például a tánc hiányozna.

- Az opera, az operett világából vagy egyáltalán a művészvilágból vannak barátai?

- Kifejezetten mély, elválaszthatatlan barátságom nincs a szakmán belül, de határán van. Az igazán jó barátnőim privát emberek, kivéve egyet, aki Németországban dolgozott. Fontos a számomra, hogy a kollégákkal jól ki tudjak jönni, hiszen a céljaink megvalósításában egymásra vagyunk utalva. El kell viselnünk a rendezők, a karmesterek és a kollégák hisztijét is. Ez a műfaj csapatmunka.

- Van-e kedvenc szerepe?

- Nincs, mindig az a kedvencem, amelyet aznap el kell játszanom. Szerencsére mindig a karakteremnek megfelelő szerepet kaptam, nem kellett magamat megerőszakolnom soha, hanem csak őszintének kellett lennem.

- Mit tud tanácsolni azoknak, akiknek meg vannak a hangi adottságaik ahhoz, hogy operettet énekeljenek?

- Jussanak el a megszállottságig, legyenek alázatosak és szorgalmasak. A technikát pedig olyan magas fokra csiszolják, hogy a színpadon már ne legyen probléma számukra, hogyan oldják meg technikailag az éneklést. A színpadon már csak át kelljen teljes lelkükkel adniuk magukat az érzelmeiknek. Maximálisan tűrjék és viseljék el a kritikát. Igyekezzenek megfelelni nemcsak saját elvárásaiknak, hanem a körülöttük levőknek is.

- Ma hol játszik?

- Három helyen. Az Operettszínház berkein belül a Mágnás Miskában, a Bőregérben és egy gálaműsorban, a Thália Színházban a Csókos asszony című darabban, valamint Szolnokon a Mária főhadnagyban, mely egy egész éves vendégjáték.

Cseh-Lakos