Ismételten szép komolyzenei esemény helyszíne volt a Lajtha László zeneiskola a múlt héten. Az intézmény és a Művelődési Központ immár sok éves együttműködésének legfrissebb eredményeképpen ezúttal a Szolnoki Szimfónikus Zenekart és két szentesi szólistát, Takács Gabriellát és Lakatos Bélát (akik az iskola tanárai) hallgathattuk meg.
A zsúfolásig megtelt hangversenyteremben már a kezdés előtti percekben érzékelni lehetett azt a várakozást, izgalmat, ami egy-egy kivételes koncert előtt tapasztalható. Nem véletlenül, hiszen Mozart tiszteletére rendezett hangversenyen számunkra, szentesiek számára mégiscsak ők, az est szólistái, voltak a legfontosabbak. Akiket ismerünk tanárokként, akik közöttünk élnek, s akik most zenei előadásukkal, művészekként közvetítik hitvallásukat, felfogásukat Mozartról, a világról, a mozarti és 20. századi érzelmek összhangjáról.
Az esten elhangzott művek, megannyi árnyalatot, gondolatot tártak fel. A műsor két részében hangzott el négy Mozart-mű, amit ismét jó érzés volt hallani, újból átélni a zenének minden árnyalatát. Közöttük a már-már szinte kultikus darabnak számító darab, a "nagy" G-moll szimfónia, mely önmagában elég lenne egy hangversenyterem megtöltéséhez, s amely méltó zárása volt az estének.
Kellemesen hangzó, nyugodtságot árasztó szimfóniával indult a koncert, megadva mindazt a hamisítatlanul egyedi szellemiséget, amit Mozart képvisel a zenetörténetben. A szolnoki muzsikusok előadásában, karizmatikus karmesterüknek köszönhetően felfigyelhettünk a zenekar egyes szólamok eseménydús játékára, a szólóhangszerek mögött meghúzódó hangszerjátékokra.
E bizakodással teli, pozitív életfelfogást sugalló mű után lépett színpadra ifjú fuvolaművészünk Takács Gabriella, aki ebben a C-dúr Andante címet viselő darabban figyelemre méltó, megkapó játékával mutatta be hangszere hangjának változatosságát. A közönség vastapssal mondott köszönetet a produkcióért.
Ezután az est másik szólistája lépett színpadra. Lakatos Béla ritkán hallható zongoraversenyt, az F-dúrt adta elő. Kiegyensúlyozott interpretációja során, nem a Forman-féle csapongó Mozart figura kelt életre, hanem az ötletgazdag, kirobbanó érzelmekkel teli, de mégis kiegyensúlyozott zeneszerző lépett elő. A szép pillanatokért a közönség ismét vastapssal jutalmazott.
Ezek után az emelkedett percek után következett a G-moll szimfónia melyet úgy gondolom, nem lehet elégszer meghallgatni, e mű zsenialitása, örökkévalósága bármikor ünnepet varázsol.
Mészárosné Surányi Olga