2007. február 9.

Díszpolgárrá választották Kossuthot (II.)

A Kossuthnak adományozott díszpolgári oklevél eredeti példánya sajnos nem maradt fenn, feltehetően megsemmisült Kossuth egyéb emigrációs irataival együtt. Az oklevél szövege azonban ismert a Szentesi Levéltárban őrzött piszkozati példányból:

"Mi: Szentes város tanácsa és közönsége, jelen oklevelünknek rendiben adjuk tudtára mindeneknek, akiket illet, - a most élőknek úgy, mint a jövendőbelieknek, - hogy az Úrnak ezernyolcszáznyolcvanhetedik évében, Böjtelő hava 3-ik napján tartott közgyűlésünkben; a haza iránt szerzett kiváló és soha el nem múló érdemek elismeréséül; az önfeláldozó és magasztos honfiúi erények illő méltatásául, valamint hódoló tiszteletünk és változhatlan nagyrabecsülésünk örök bizonyságául: KOSSUTH LAJOS nagy hazánkfiát, a polgári és politikai szabadságnak és egyenlőségnek magyar hazánkban megteremtőjét, a haza földén túl is legékesebb szószólóját; a középkorias magyar alkotmány alapintézménye, új korszakot képező átalakulásának kimagaslott vezértényezőjét; az állam függetlenségének és az elvhűségnek soha meg nem rendült élő példányképét, akinek szelleme körében dicsőült meg az alkotmányos szabadságát védő nemzete, - városunk DÍSZPOLGÁRÁVÁ egyhangúlag és osztatlan lelkesedéssel megválasztottuk, és mindazon jogokkal és szabadalmakkal felruháztuk most és mindenkorra, amelyekkel városunknak többi polgárai élnek és jövőben élni fognak.

Minek örök hiteléül és megerősítésül kiadtuk ezen, a szokásos aláírásokkal ellátott, és városunk pecsétjével megpecsételt oklevelünket.

Kelt Szentesen, ezernyolcszáznyolcvanhetedik esztendőben február hó 3-án. Sarkadi Nagy Mihály polgármester, Ónodi Lajos főjegyző"

Eredetileg az volt az elképzelés, hogy a díszpolgári oklevelet egy népes városi küldöttség személyesen viszi és adja át a Turinban élő Kossuthnak. Eddig ismeretlen okból a delegáció összeállítása elmaradt, s az utazás lekerült a napirendről. Utóbb postai úton jutatták el a díszes okmányt Kossuth Lajos kormányzóhoz.

Félév is eltelt, és nem érkezett semmiféle válasz Kossuth Lajostól. A városban már azt rebesgették, hogy talán el sem jutott hozzá a szentesi díszpolgári oklevél, mert ha megkapta volna, értesítést küldött volna erről a városnak. Végre a Szentesi Lap 1889. július 5-i számának címoldalán terjedelmes vezércikk jelent meg Kossuth köszönete címen. Ebben a szerkesztő tudatta, hogy: "Az értesítés most érkezett meg, nem direkt Szentesnek, hanem azon 31 városnak melyek Kossuthot díszpolgárrá választották. Az agg nagy hazafi kezében már reszket a toll, s kötetetekre menő munka lett volna, ha ő minden városnak külön-külön köszöni meg megválasztását, s azért egy nyílt levélben szól a 31 városnak, s ezek között Szentesnek is."

Ebben Kossuth nem titkolta fájdalmát amiatt, hogy a magyar parlament által hozott alkotmányos törvénynyel fogják őt megfosztani magyar állampolgárságától. "Azonban ez is megesett rajtam. Ember vagyok, tűrnöm kell; tűrnöm, de nem tagadhatom, hogy fáj és fáj" - írta az idős államférfi, majd így folytatta: "Hanem mi történt? Megtörtént az, hogy engem, a magyar állampolgárságtól megfosztott páriát, Magyarország 31 városa díszpolgárává választott. Hazám törvénye elutasított, hazám 31 városa magához ölelt. Köszönöm, lelkem mélyéből, hő hálaérzettel köszönöm!"

A hivatkozott törvényt nem módosították, így forma szerint Kossuth Lajos 1890. január 8-án megszűnt "civis hungarus" (magyar állampolgár) lenni.

Labádi Lajos