Van egy jó hírem a rock kedvelői számára! Érintőlegesen és áttételesen ugyan, de Szentes is jelen van a magyar rock új történelemkönyvében!
Mert bizony, a fenti minősítést érdemli Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János "A magyarock története 2." című vaskos kötete! Az igen alapos és nagyszabású munka, amely a magyar rock egésze szempontjából a történet második fele, időben a nyolcvanas évektől napjainkig terjedő korszakot fogja át, és valamennyi stílusirányzattal foglalkozik, az új hullámtól (vagyis a punktól) az elektronikáig, beleértve a popzenét is. (A rock fogalmát tehát tágan értelmezik a szerzők, mégpedig a teljesség kedvéért.) Mindenre és mindenkire kiterjed a figyelem, ami és aki számít a műfajban! Ide bekerülni mindenképpen elismerést, rangot jelent.
Annál is inkább, mert úgy a szerzők értékítélete, mint a feldolgozás minősége - néhány, nüánsznyi tévedéstől, pontatlanságtól eltekintve - hibátlan. És, rendkívül érdekes is a mű, hiszen amellett, hogy kimutatja a magyar könnyűzenei életet befolyásoló társadalmi-politikai változásokat (pl. a lengyelországi események hatása, a nyolcvanas években), fontos lemezgyári háttér-információkkal szolgál, és ami még lényegesebb: összefüggéseiben láttatja a magyar rock fejlődését, történéseit! Ennek tükrében kissé meghökkentő, hogy amikor (szintén a nyolcvanas évek elején) felszálló ágba került a magyar punk-hullám, és meghatározó változások zajlottak a rock underground vonulatában, akkor ért a sikerei csúcsára a Hungária!
Egyetlen adalékot hiányolok csupán: Sebőkék könyve nem nevezi nevén a magyar rock besúgóit, holott Szőnyei Tamás már leleplezte őket a "Nyilván tartottak" című kötetében. Mintha a spionok személyiségjogai még mindig fontosabbak lennének a ténykedésük nyomán kettétört életeknél és karriereknél! Napjaink történéseiből pedig arra hívnám fel a figyelmet, hogy a politikai megosztottság a zenész-szakmát sem kerülte el.
Szóval, ilyen formátumú műbe került bele Szentes! A dolog szépséghibája, hogy nem a zenekarai (nem mintha a teljesítményük alapján nem érdemelték volna meg néhányan, ám országos ismertségre nem sikerült szert tenniük), hanem egy újság, pontosabban egy fanzine, az Életjel említése révén. Ez szerintem azért történhetett így, mert a kilencvenes évek fanzine-készítőinek krémje rendszeresen publikálva máig "zeneközelben" maradt.
Végső soron, a kiváltó ok mellékes. A lényeg az, hogy a rock alapkönyvéből a mi városunk sem maradt ki!
Olasz Sándor