A fényíró emléke

Fridrich János fényíró Szentes emlékezetének kitörölhetetlen része. Nem csupán azért, mert fényképész műterme néhai Rózsa Gábornak köszönhetően ma, 102 év után is látogatható. Kitörölhetetlenül ott van a fotográfiáin és három leányának fényképein keresztül a szentesi és környékbeli családok életében. Unokája Rágyánszky Sándor a Művészetek Házában tisztelgett emléke előtt.

Az Aranytíz-díjas író Görcs című novellája keretes szerkezetű, a Kossuth tér sárga keramitján meg-megcsúszó sörös lovak indítják és zárják. A történet a harmincas évek Szentesét vetíti elénk. A Horváth Mihály utcát, a református templom istentiszteletét, a három leányát nevelő családot, a gazdasági válság idején a Fridrich Fényírdát.

A Művészetek Háza előadótermében a Horváth Mihály Gimnázium diákjai - Csiszár Éva, Bubori Kitti, Tarsoly Arnold, Sándor Adrián, Kovács Zsuzsanna -, Szurmik Zoltán pedagógus vezetésével, Fridrich János festményei és fotográfiái mellett adták elő a művet. Ily módon tisztelgett az író unoka, fotóművész nagyapja emléke előtt.

Történelem volt a színjátszó gyerekek számára, élő emlékezet annak a hölgynek, ki a Rágyánszky műteremben készíttette esküvői fényképét. Meghatódottan emlékezett a számár életreszólóan fontos napra, mikor Szegvárról érkeztek a középső Fridrich lányhoz, Rágyánszkynéhoz fényképeszkedni. Ötven évig tartott a házasságuk. Az előadást követő kötetlen beszélgetés során osztotta meg emlékeit az íróval, és a közönséggel a hölgy.

Rágyánszky nagyapja ébenfa botjára támaszkodott - úgy mondta erőt merít így az öregtől - és mesélt a hallgatóknak. Sütemény és tea mellett. Elmondta, hogy Fridrich esős, ködös napon érkezett Szentesre, mert meghirdették a Hegedűs fotóműterem működtetését. Az Apponyi téren azonban akkora sárral találta magát szemben, hogy az kedvét szegte a várostól és viszszament a vasútállomásra. Nem ment vissza vonat, így mégis megnézte a meghirdetett műtermet. A fiatal fotográfus a huszadik század hajnalán 1905-ben nyitotta meg saját üzletét, és készítette a város villamosításáig - a húszas évekig - képeit természetes fénnyel. Később mesterséges világítással is.

- A nagyapám fénnyel író volt, én csupán az író eszköztárával villantok fel képeket és életeket - sorolta Rágyánszky Sándor, aki tizenegy éves volt mikor elhunyt szeretve, példaképként tisztelt anyai nagyapja.

A most ötvennyolc éves Rágyánszky Sándor és Fridrich János munkája emlékezetes művészi élménnyel gazdagította a nézőket.

Kálmánné Szabó Erzsébet a ház igazgatója, házigazda bemutatta a Művészteázó következő vendégét Gulyás Ferenc borászt. A Szent Vince Borlovagrend és a Balatonfüred-Csopaki Borlovagrend tagját, ki február 21-én a Bor szerepe a gasztronómiában címmel tart borkóstolóval egybekötött előadást a Művészetek Háza előadótermében.

Nagy Andrea