Esélyt a fejlesztésnek

Farkas Sándor képviselő

Tavaly ilyenkor éppen Orbán Viktor elnök szentesi látogatására készült a Fidesz MPSZ helyi szervezete. A szervezés egész januári programjukat meghatározta. Hogy egészében mit hozott a választások éve? Farkas Sándor országgyűlési képviselő, a Fidesz MPSZ térségi elnöke e pontnál elnyom egy nagy sóhajt, úgy mondja: a tervük az volt, hogy az országgyűlési és helyhatósági választásokon a polgári oldal értékrendjét képviselve minél sikeresebben szerepeljenek.

- Utólag bebizonyosodott, egy hazugságáradattal szemben tisztességesen nem lehet politizálni. Sajnálom, hogy az embereket így be lehetett csapni. Utána készültünk az önkormányzati választásokra, hittük azt, hogy jobb eredményt fogunk elérni, mint 2002-ben. Annak, hogy csak részben sikerült, több oka van. A tanúságait leszűrtük, a lépéseket megtettük annak kiküszöbölésére. Nagy sikernek tartom, hogy egyéni képviselőink vannak a helyi testületben, amelyre az előző választási ciklusban nem volt példa. Ezt előrelépésnek tartom, elégedettek azért nem vagyunk.

- Milyen volt? - folytatja kis szünet után. - Bonyolult és nagyon összetett. Gazdasági területen a lehetőségeink szűkültek, ezt a fogadóóráim tapasztalatából le tudom szűrni, de egy gazdasági egység vezetőjeként is tapasztalom. Rendkívül kevés lehetőség van fejlődésre, fejlesztésre. Ha pedig a fejlesztések elmaradnak, az azt eredményezi, hogy az itt élő emberek megélhetése is nehezebb, problémásabb lesz. Új munkahely alig teremtődött, azok a vállalkozások, amit úgy gondoltuk, hogy a térségben letelepülnek, elmaradtak. A fiatalok továbbra sem látják vonzó területnek, elfogadható városnak megélhetés szempontjából Szentes és térségét. Főleg a felsőfokú végzettségűekre gondolok, akiknek minimális esélyük van az elhelyezkedésre. Ebben nem látok előrelépést. Elöregszik a térség, elöregszik a város, ebből később nagyon komoly gondok lehetnek.

Farkas Sándor elismeri, hogy voltak nagyberuházások, amelyek szebbé tették a várost, jobbá a lakosság életét, ugyanakkor azokat a mindennapi élethez tartozónak véli. Szinte törvényszerű volt, hogy megtörténjenek, mondja.

- Minden településnek fontos, hogy a központja, belvárosa jól nézzen ki, de azért sokkal nagyobb gondot kellene fordítani a peremkerületekre, a külterületekre, mert a városhoz tartozik Magyartés, Kajánújfalu, Cserebökény, Lapistó is. Ha megkérdeznénk az ott élő embereket, mit kaptak az elmúlt 8-10 évben? Nem sokat. Lehet építeni idősek otthonát, felújítani a megyeházát, ezek mind hasznos dolgok, de gazdaságilag előnyt nem jelentenek. Nem látom azt a koncepciót, amelynek alapján valamiféle kitörés indulna el ebből a helyzetből. Olyan város-, térség-, és gazdaságfejlesztést, mint amire már van példa több településen is.

- Érthetetlen, hogy a térség egyik meghatározó gazdaságának vezetőjét egy szórólapfélén kérdezik meg például a tervezett etanol-üzemről - folytatja. - Ha úgy gondoljuk, hogy a várost, a térséget fejleszteni kell, akkor le kell ülni a gazdaság meghatározó szakembereivel, akik ebben tehetnek is. Országgyűlési képviselőként igaz, nem tartozom a mostani kormány szekértolói közé, de ez nem jelenti azt, hogy akár szakmailag, esetleg politikai befolyásommal nem szeretnék a városon és a térségen segíteni.

- Lakossági fogadóóráit továbbra is megtartja?

- Igen. Januártól újraindítom azokat, a városban havonta, a térségben negyedévenként tartok fogadóórát. Mint listás képviselőnek ez nem kötelességem, de úgy gondolom, hogy az elmúlt nyolc évben nagyon jó és fontos kapcsolatot alakítottam ki a lakossággal, és ezzel a hagyománnyal élnek is az emberek.

- Hogyan lehet a lakossági kéréseknek, igényeknek érvényt szerezni?

- Nagyon nehéz. Szomorú, hogy a kormányzat, illetve képviselőik nem hajlandók semmiféle párbeszédre, egyeztetésre. Úgy gondolom, a parlamenti demokrácia abból áll, hogy meghallgatjuk a másik felet is, és ha nem értünk vele egyet, akkor vitatkozunk, egy jó értelemben vett vita mindig új lehetőségeket teremt, és elgondolkodtatja a partnereket.

- Nehéz helyzetbe kerültek az önkormányzat intézményei, iskolái. Képviselő úr, lát ebből kiutat?

- Talán az oktatási és az egészségügyi politikánk az, ami ma a legjobban érinti az embereket. Kevesebb pénzt fordítanak az oktatásra, a kis tanulói létszámot felvonultató iskolákat a bezárás réme fenyegeti. Ott, ahol megszűnik az óvoda, az iskola, azoknak a településeknek a jövője is megpecsételődött. Vannak kényszerhelyzetek, elismerem, de kiemelve Eperjest, az ottani gyerekek a szentesi Klauzál Gábor Általános Iskolába járnak, amikor a hozzá közeli Fábiánsebestyénnek van egy jó általános iskolája. Talán egyszerűbb lenne annak a pár pedagógusnak akár Eperjesre kijárni, mint a gyerekeknek beautóbuszozni a városba. Szentesen az a Gróf Széchenyi István Általános Iskola van bajban, amelyet pár évvel ezelőtt sok millióból felújítottak. Szinte kezelhetetlen problémahalmaz a Széchenyi, a Damjanich és Klauzál iskolák ügye. A városvezetés a nehéz kérdéseket a választások előtt nem merte meglépni. Így utólag meg már nehéz a szülőkkel megértetni a mostani helyzetet. Fájó pont az életemben, hogy fenntartásban egy középiskola sem tartozik a városhoz. Úgy gondolom, egy település akkor lokális e-gészen, ha a középiskolák is a kezében vannak. Regionálisan bizonyos szakmai csoportokat szét fognak osztani, ami az oktatást illeti, a kereskedelem egy része várhatóan Vásárhelyre kerül, az építőipar egy része talán Csongrádra, de ezek csak elképzelések. Komolyan oda kell figyelni rájuk.

- Egy sok sebből vérző ágazat: egészségügy.

- Úgy tűnik, a mai egészségügy nem a betegekért, hanem az intézményekért, az ingatlanokért, a privatizációért van. A szentesi kórház a legjobbak között fennmarad, örülök annak, hogy 2000-ben sikerült a sürgősségi központot felállítani. Ha az most nincs Szentesen, akkor nem lenne a kórháznak jövője. Ott tüntethetnénk a kórház előtt. Jó érzés, hogy a magam erejével hozzá tudtam tenni azt a pluszt. Aggódom a betegekért, hogyan tudják kifizetni a rájuk nehezedő díjemeléseket, díjakat. Pont azokhoz a kérdésekhez nem nyúlnak, amihez kellene, ma azt látjuk, hogy az orvosok elvándorolnak, a dolgozók helyzete bizonytalanná válik, de legbizonytalanabbá a betegek sorsa vált. Úgy látom, hogy a lelkiekben beteg társadalmunkat az egészségügyi tárca még tovább taszítja a gödör felé.

Lovas József