A közelmúltban mutatták be a nagyközönségnek a Nagy szentesi sportkönyvet abból az alkalomból, hogy elkészült a 416 oldalas egykori szentesi sportolók emlékét, pályafutását összefoglaló könyv. A helyi kiadványban még szerkesztés közben újabb ismerős névre bukkantak a szerkesztők. Pádár László nemzetközi labdarúgó játékvezetőként öregbítette Szentes hírnevét. Közösen emlékeztünk. - 1943. december 21-én Szentesen születtem. Iskoláimat a Petőfi Sándor Általános Iskolában és a Horváth Mihály Gimnáziumban végeztem, majd később felsőfokú raktárvezetői vizsgát tettem. 1971-ig Szentesen, ezt követően Szegeden dolgoztam, jelenleg is ott élek családommal. 2002 óta nyugdíjas vagyok - mondta Pádár László beszélgetésünk kezdetén. - Mint általában minden játékvezető, labdarúgóként kezdte. Milyen szintre jutott? - A szentesi Kinizsi minden korosztályában fociztam, voltam kapus, majd védőjátékos. Hűséges voltam a Kinizsihez, kivétel csak a sorkatonai szolgálat alatt volt, akkor a szegedi Dózsában fociztam, a legmagasabb szint az NB III volt. 1967-ben fejeztem be az aktív labdarúgást. Kiváló edzőim voltak: Kecskés István és Tóth István, akivel őszinte baráti viszony alakult ki. - Miért cserélte fel a labdarúgó pályafutását a játékvezetői sípra? - Nagyrabecsült és általam is igen tisztelt apósom Dukai Imre (volt NB II-es játék-vezető) kérésére, javaslatára végeztem el 1967-ben a játékvezetői tanfolyamot, majd sikeres vizsgát tettem. A ranglétra minden fokát végigjárva 1975. szeptemberében vezettem az első NB I-es mérkőzést (Diósgyőr - Békéscsaba). - Hány évi első osztályú mérkőzésvezetés után lett nemzetközi játékvezető? - Két év NB I-es tagságom után az akkori játékvezetés Zsolt István, Pataki Sándor vezetésével úgy döntött, hogy jelölnek a nemzetközi játékvezető keretbe. 1979-ben már a Japánban rendezett U 19-es VB-n fújtam a sípot. Ott kaptam meg a FIFA jelvényt. Érdekesség: Maradona itt tűnt fel. Ebben az időszakban volt a szentesi játékvezetés aranykora, hiszen Tóth László az NB I-ben, Csányi József NB I/B-ben fújta a sípot. - Kellett-e a nemzetközi porondra való kilépéshez külön vizsga? - A nemzetközi szerepléshez külön nem vizsgáztunk. Minden mérkőzésen a játékvezető ellenőr véleménye alapján minősítették, illetve minősítik a játékvezetőket. - Mikor vezette az első nemzetközi mérkőzést? - 1977. októberében az FC Zürich - Paok Szaloniki volt. - Melyik volt a legnehezebb nemzetközi mérkőzése? - Volt egy-két nehezebb mérkőzés pl: Törökországban a Tranzospor - Hajdúk Split 0:1, vagy a CSSZKA Szófia - Kijevi Dinamó 1:0. Az utolsó nemzetközi mérkőzést 1987 augusztusában vezettem, ami az FTC - Eisenstadt mérkőzés volt, és ebben az évben volt a búcsúmeccsem a hazai pályáktól is, Tatabánya - Újpest mérkőzésen köszöntem el. 186 NB I-es és 48 nemzetközi mérkőzés vezetése után fejeztem be a játékvezetést. Tíz évig voltam FIFA bíró. - Van-e különbség a hazai és a nemzetközi játékvezetői stílus között? - Sokkal köny-nyebb volt mérkőzést vezetni külföldön, ott igazi profik rúgják a labdát. A lelátókon a focival foglalkoznak, nem a játékvezetővel. Ahhoz már nagyon gyengén kell vezetni egy mérkőzést, hogy kikezdjék a játékvezetőt. - Amióta szegre akasztotta a sípot, másképp fújnak-e a hazai, illetve a külföldi sípmesterek? - A mai magyar fociról és a játékvezetésről nincs véleményem. Leginkább a külföldi mérkőzéseket követem figyelemmel, így természetesen a játékvezetést is. A sípmesteri stílus néha ott is meglep. Véleményem szerint a nemzetközi elit a vébén is igen gyenge teljesítményt nyújtott. Szerintem a FIFA megzavarta a játékvezetőket a különböző új előírásokkal. Előfordultak nagyon nagy hibák pl. 4 kiállítás, 13 sárgalap. 5 játékvezető van egy mérkőzésen, mégsem láttak annyit, mint mi annak idején, hárman. A döntőn az ötödik játékvezető szólt, hogy Zidane lefejelte ellenfelét. Hol volt a játékvezető? Dunás-Varga Zoltán

<<< Vissza