<<< Vissza

Játszva tanulnak franciául

2006. december 22.

Nápolyban is sikert aratott a társulat.

A Boros Pinceszínház tíz éves fennállásáról szóló tavalyi cikkünkben még arról írtunk, hogy a Boros Sámuel szakközépiskolában működő színjátszókör korábban alig lépett ki az iskola falai közül, most pedig Pádár Zsolt, a vezetőjük azzal büszkélkedhet: idén több külföldi fesztiválon vettek részt nagy sikerrel.

- Néhány éve kezdtünk magyar nyelvű hazai fesztiválokra járni, - mondja Pá-dár Zsolt. - 2004-ben a gimnáziummal kitaláltuk, egy csapattal megpróbáljuk a pécsi francia nyelvű színjátszó fesztivált, ebben az összekötő kapocs a két iskola közös francia lektora volt. A pécsi fesztiválon nyertünk meghívást először Nápolyba idén februárban, majd október végén Aradra a legjelentősebb diákszínjátszó eseményre. Pécsnek tehát sokat köszönhetünk, de annak is, hogy a gyerekek nagyon ügyesek. Már kaptunk meghívólevelet Csehországba, ahova konkrétan azt az előadásunkat hívták meg, amivel Pécsett felléptünk, de a márciusi utazásunk attól függ, sikerül-e pályázati pénzhez jutni.

Már csak francia nyelvű darabok szerepelnek repertoárjukban. Az egyik egy Jean Tardieu nevű, Franciaországban népszerű színpadi szerző műve, melyet Romániában adtak elő, a másik pedig egy erősen átdolgozott, kevéssé ismert Beckett-darab. Ezt az eredetileg háromszereplős előadást próbálja mostanában a Boros tizenöt fős társulata. Címe, a Jövés-menés asszociációkra ad lehetőséget. A jelenlegi francia lektor, Hugo Duhayon segítsége jól jön érdekes és kacagtató műhelymunkájuk során. Szeptember óta tréningeznek a szituációs gyakorlatokkal, de Pádár Zsolt elárulta: a darab szövegét még nem is mutatta meg a gyerekeknek. A nyelvi nehézségekről azt mondja az egyébként francia-történelem szakos tanár, a színjátszók között a legkevesebben vannak, akik első idegen nyelvként tanulják a franciát, a csapat fele pedig egyáltalán nem. - Hallás után kiválóan el tudnak sajátítani akár egész jeleneteket, - mondja tanáruk, aki rájött, így lehet népszerűsíteni az angol mögött visszaszorulóban lévő francia nyelvet és kultúrát, hiszen így játszva tanulnak, szó szerint. De nem ez az elsődleges szempont, mint ahogy ez nem is tudatos színészképzés. - Célunk, hogy jól érezzék magukat a péntek délutáni próbákon, a fesztivál már csak hab a tortán. Mindegy, milyen nyelven játszunk, a színház nyelve ugyanaz. A fesztiválokon nem osztanak helyezéseket, ez inkább tapasztalatcsere. Nagyon jók a közös játékok, amikor különböző nemzetiségű gyerekek együtt állítanak össze produkciót egy hét alatt. Fogadtatásunk mindenhol kiváló volt, Aradon a helyi sajtóban is szerepeltünk. Én magam is sokat tanultam, foglalja össze Zsolt.

Színész ugyan még nem lett senkiből a 11 év alatt, ám rutint szerezhetnek a színpadi szereplésre. Példaként mondja: a tavalyi francia nyelvű énekversenyen köz-gés diák nyert, most a csapatból Fábián Nikoletta készül erre. Magyar nyelven ebben a tanévben már nem lépnek fel, tervezik viszont, hogy francia esttel bemutatkoznának a városi nagyközönség előtt.

Darók József


<<< Vissza