A betyár magányos lázadó, aki a nép igazságérzetét testesíti meg - hangzott el a könyvtár eladásán, ahol dr. Pelyach István, a szegedi egyetem tanára mutatta be a XIX. század legismertebb begyárait. Betyárok pedig nemcsak Magyarországon éltek. Megtalálhatjuk Európa más országaiban is, elég csak az angolszász Robin Hoodra, a spanyol Zorro-ra, az olasz Rinaldo Rinaldini-re vagy a szlovák Juraj Janosikra gondolnunk. Nálunk akkor jelentek meg, amikor a török uralom, illetve a Rákóczi szabadságharc véget ért, s a végvári katonákat szélnek eresztették. Nekik nem volt kedvük sem a császári seregben szolgálni, sem a földurakhoz visszamenni dolgozni. A könnyebbik utat választották, hiszen portyázó szabad élethez szoktak. A betyárok kedvenc helyük a csárda volt, amit gyakran a megyehatárra építettek. Így, ha az egyik megyében üldözték a pandúrok, egy lépéssel a biztonságos övezetbe kerültek. A határt sokszor a padlóra is ráfestették. Pelyach István szerint a betyárok életmódjuk szerint lehettek lovas és gyalogbetyárok, illetve úri, futó- és kapcabetyár. Az úri betyár volt az, akit valamilyen sérelem, igazságtalanság ért, ez ellen lázadt. Megvédte azonban a szegényeket, így azok is őt. A futóbetyár menekül, de nincs valós sérelme, és a szegényeket is kifosztja, ha érdeke úgy kívánja. A kapcabetyárt zsiványnak is nevezhetjük, ő azért rabol, hogy megéljen, esetenként eltartsa bandáját. A betyárok egy-egy országrészben éltek és működnek. S, érdekes egy nagyobb régióban nem fért meg több betyár, s egymás terültét így tiszteletben is tartották. Sobri Jóska Vas megyében élt, s mindössze 18 éves volt, amikor a cimborák unszolására disznót hajtott el a Bakonyba. Sobri Jóskának úgy tűnik megtetszett ez az életforma, hiszen 1 év múlva már ő a vezér, s a cimborák bandájának tagjai lettek. Rablásai célpontjában a gazdagok voltak, a szegényeket, nincsteleneket sosem bántotta. Róla jegyezték fel, hogy egyszer, amikor a háziasszony sopánkodni kezdett, mivel eszik meg a vacsorát, ha minden evőeszközt elvisz, visszaadott annyi kanalat, ahányan az asztalhoz ültek. A kisasszonynak pedig visszahúzta ujjára a gyűrűt, hogy ne sírjon. Rablásai miatt a pandúrok is keresték, akik hamarosan el is fogták, a 20 éves fiatalember kivégzése Pesten volt. Az Alföld híres betyára Rózsa Sándor, aki viszont soha nem akart rabolni, de életben maradása miatt ezt az életformát kellett választania. Alaptalanul vádolták meg, hogy csikóslegényként elhajtotta az uraság lovait. Ártatlansága senkit sem érdekelt. Közkegyelmet Kossuth Lajostól kapott, akinek felajánlotta szolgálatait a haza védelmében. A közvetítő Jókai, aki színes történetként meséli el a találkozást. A kormányzó Rózsa Sándort és bandáját a Délvidék védelmébe állította. A 1849 után megint üldözik, de most az osztrákok a szabadságharcban való részvétel miatt. Újra betyár lesz, de nem önszántából. A kiegyezéstől újra békét remél, még Andrássy Gyulánál is volt, segítsen, hogy pandúr lehessen. A miniszterelnök ezt nem ígérhette meg, s Rózsa Sándor újra betyárkodik, hogy eltarthassa családját. 1878-ban csellel becsalogatják a szegedi várba, ahol vasra verik. Ferenc József a halálbüntetését életfogytiglani börtönre változtatja. A szamosújvári börtönben halt meg 1878-ban. Koponyáját levágták és a pesti korbonctani intézetben tárolták. Itt állapították meg arcformáját vizsgálva, hogy semmilyen bűnözői hajlam nem volt benne. Az Alföldön mégis a leghíresebb betyár lett belőle. Vanó Éva

<<< Vissza