Negyedszázados jubileumához érkezett a Csongrád Megyei Mozgáskorlátozottak Egyesületének Szentesi Csoportja. Az eseményekben gazdag 25 évről és az ünnepi rendezvényükről az egyik vezetőségi tag, Nan Ferencné mesélt kérésünkre. Eredetileg Vásárhelyen kezdte ezt a munkát Nan Ferencné Piroska, de figyelemmel kísérte a szentesi csoport működését is. A megyében 1981-ben jött létre a mozgáskorlátozottak szerveződése, öt városban, köztük alakult meg a szentesi is. Akkor a titkári teendőket Mészáros János vállalta, a gazdasági vezető Fekete Jánosné volt, akik még nem igazán tudták, hogyan is keressék meg sorstársaikat. Ebben segítettek az akkori tanácsi hivatalok szociálpolitikai osztályai, melyek nyilvántartást vezettek az ez idő tájt kialakuló különböző támogatási formákról. Így keresték ki a mozgásukban korlátozottakat. Nan Ferencné megjegyzi, sok beteg ember tudatosan kerülte a közösséget, jellemzője volt az akkori társadalmi viszonyoknak, hogy inkább eltitkolták a mozgássérültet, s nagyon ritka volt még például az olyan iskola, ahol befogadták őket, vagy ahol munkát vállalhattak. - Ahhoz, hogy elismerjenek bennünket, magunkban kell rendet teremteni, ezáltal tudunk egy közösséghez tartozni, - vallja Nanné. Azt mondja, kezdetben széles skálán mozgott a támogatások rendszere, kaptak 400 liter üzemanyagjegyet, a mai ennek töredéke, de például a lakás átalakítási támogatás is 100, 150 és 250 ezer forint volt, s ez az összeg tizenhat éve nem változott. Nanné szerint a rendszerváltás legelső szenvedő alanyai között voltak a betegek. - Mi nem előnyöket akarunk kicsikarni. A jogainkat, illetve, hogy az életben megtaláljuk a helyünket, nem mások rovására, hanem saját életvitelünk javítására szeretnénk gyakorolni, - hangsúlyozza Piroska. S hogy városukban mi a helyzet? - Büszkén mondhatom, számos akadálymentes épület van Szentesen, a helyzet sokban függ a polgármester hozzáállásától. Szirbik Imre volt, hogy beült a kerekesszékbe, s maga tapasztalta meg, milyen azzal közlekedni. A vesszőparipám az, hogy az ifjúsági háznál még nem valósult meg az akadálymentesítés. A mai csoportban tizenegyen vannak még az első társaságból. Sokan meghaltak, kiöregedtek. Az átlagéletkor ma is 65 év körüli a 190 feletti létszámú csoportban. Öttagú a vezetőség: Lehoczki Józsefné, Margó a titkár, Király Attiláné a gazdasági vezető, Nózsi Tiborné a kapcsolattartásért felel, Nagy Zsolt a kulturális tevékenységet és a kirándulásokat szervezi. Nan Ferencné pedig magát mindenesnek nevezi, aki a titkárt helyettesíti, városi rendezvényekbe is besegít. Ottjártamkor is ügyintézés közben zavartam meg a Móricz Zsigmond művelődési házban, ahol minden hónap második, harmadik és negyedik szerdáján találkoznak a tagok. A lakás átalakítási támogatást a hét pontos papírral rendelkezők - akik valamely végtagjukat elveszítették, vagy súlyosan sérültek - kaphatnak. A polgármesteri hivatalból egy tervező, Török János a terveket ingyenesen elkészíti, a földhivatal szintén bérmentve adja ki a tulajdoni lap másolatot. Kölcsönöznek tagjaiknak különböző eszközöket (pl. szobakerékpárt, hátmasszírozót, könyveket). Szerintük nem csak orvosilag kell gyógyítani a mozgássérülteket, hanem lélekben is, ezt segítik előadásokkal, közös tornázásokkal. Az évfordulót éves taggyűlésük keretében ünneplik. Október 21-én, szombaton az állandó helyükön 14 órától zenés-táncos műsorral várják a tagokat. Mészáros János levezető elnök mond köszöntőt, majd mivel ötéves mandátumuk lejár, vezetőségi választásra kerül sor, amit vacsora követ. Készül egy paraván is, az elmúlt 25 évet tükrözi fényképeken. Az utóbbi öt év egyik vívmánya, hogy nyitottak lettek, jó a kapcsolatuk a gondozási központtal, a támogató szolgálatokkal, civil szervezetekkel. Az pedig, hogy öt társuknak segíteni tudtak Hollandiából érkezett elektromos mopedekkel, a legnagyobb örömmel tölti el a vezetőséget. Darók József

<<< Vissza