A török hódoltság időszakára nézve - különösen térségünket illetően - igen hiányosak a hitelt érdemlő levéltári források. Ebből következik, hogy számos olyan legenda él a köztudatban, amelyeket korabeli dokumentumok hiányában nehéz alátámasztani, illetve cáfolni. Ilyennek számít a Szentes határában 1686. október 20-án lezajlott csata, amelyet a korábbi helytörténészek jelentős ütközetként írtak le, mások viszont kétségbe vonták az esemény valódiságát. Melyik félnek van igaza? Legenda vagy valóság a szentesi ütközet? Próbáljuk meg kibogozni a szálakat. Egy viszonylag békésebb időszak után, térségünkre újabb veszedelmet jelentett a Bécs alatt 1683-ban vereséget szenvedett török sereg visszavonulása. Kara Musz-tafa nagyvezér visszavonulásakor a Duna és a Tisza melletti török helyőrségekbe erősítésként ázsiai csapatokat vezényelt. Így kerülhettek 1683 őszén a szegedi várba is ázsiai török csapatok, akik a korábbi kialakult szokásokat figyelmen kívül hagyva, maguk ellátását a környéken fegyveres erőszakkal biztosították. Ittlétüket nyilván Szentes és környéke is megszenvedte. Az elkövetkező eseményeket Barta Gábor jeles történész leírásából tudjuk. Budán még lófarkas hadijelvény lengett, mikor 1685-ben egy merész császári hadjárat szinte kettévágta a magyarországi hódoltságot: keresztény kézre került Szolnok, Szarvas és Arad. Az eredmény hamarosan meg is mutatkozott: a szegedi törököket kisebb ütközetek árán beszorították saját várukba, Buda visszavívását 1686. szept. 2. követően pedig egy császári hadtest, De La Vergne altábornagy parancsnoksága alatt, október elején ostrom alá vette a fontos tiszaparti várost. Miután a felmentéssel próbálkozó török csapatokat Veterani tábornok Zenta mellett szétverte, Szeged megadta magát, s október 23-án a török őrség elhagyta a várat és a várost. El kell fogadnunk a neves szaktudós leírását, de szólnunk kell arról is, hogy a helyi hagyomány szerint Veterani tábornok Szentes határában verte szét a Szeged felmentésére igyekvő törököket, nem pedig Zentánál. A hagyomány alapjául bizonyára őskrónikánk, a Petrák-krónika idevágó feljegyzése szolgált, amely így szól: "Az 1686-ik esztendőben ezen város alatt verte meg a Veteráni császári királyi generális Eugen a szegedi törökhöz segítségre siető gyulai és szarvasi várbeli törököket, mely ütközet a Dél felől való részén volt a városnak, és akik az ütközetben elestek két rakásba hordattak (a nagyobbik török, a kisebbik keresztények), a földel betemették. A mái napig is látható ottan azon két domb forma, melyet még 1739 körül is Hartz Dombnak hívtak, melyhez közel vagyon az ütközetre készült Eugen sántza is a réti lapály partján." Ezen a nyomon haladva, Balogh János helytörténész 1887-ben újabb részleteket közölt az ütközetről, a Szentesi Lapban megjelent "A mi halmaink" című tárca-sorozatában: "A Szeged fölmentésére siető török-tatár sereggel Szentes alatt az alsó nyomáson ütközött meg Veteráni tábornok, s heves csata után szétverte őket. A török-tatárok közül 800 ember maradt a csatatéren, míg Veteráni vesztesége 600 magyar és német volt. A csatatéren maradt harcosok holtteste egymáshoz közel eső két helyen van eltemetve a szentes-szegvári út és az alsó tehénjárás között eső házi földeken. Ma is megvan a két alacsony halom, mely alatt nyugosznak." Sima László "Szentes város története" című munkájában a fenti két közleményt fogadta el hitelesnek, s noha tudott a zentai verzióról, azt óriási tévedésnek minősítette. Az általa megfogalmazott változat él máig is a szentesiek tudatában, mint dicső hagyomány. Ennek lényege tömören. Buda 1686 szeptemberében történt sikeres visszavétele után az egyesült keresztény hadak a Délvidék kulcsának tartott Szeged ostromához kezdtek. A török hadvezetőség tisztában volt a vár stratégiai fontosságával, ezért felmentő hadakat indított az ostromlók ellen. Szarvas és Gyula felől mintegy 12-14 ezer főnyi hadtest vonult Szeged irányába a várvédők megsegítésére. A közeledő török sereg feltartóztatását Veteráni tábornok kapta feladatul. A törökök 1686. október 19-én Szentes alá érkeztek és a mai berki laposon, az alsó csordajárás szélén ütöttek tábort. Veteráni itt támadta meg őket október 20-án délben. Kemény ütközet bontakozott ki, amely Veteráni fényes győzelmével végződött. A törökök a hadfelszereléseiket és az ostromlottaknak szánt élelmet hátra hagyva megfutamodtak. A szentesi ütközet eldöntötte Szeged sorsát. A nagyvezír visszavonult hadaival, a magára hagyott szegedi török őrség pedig október 23-án letette a fegyvert. A fentiekkel kapcsolatban el kell mondani, hogy noha Veteráni "szentesi ütközete" nyugodtan a legendák közé sorolható - hisz ő bizonyíthatóan valóban Zentánál állította meg, és verte szét a törököket -,de bizonyosra vehető az is, hogy 1686 őszén kellett lennie valamilyen kisebb összetűzésnek, "törökfuttatásnak" Szentes határában, amelyet utóbb a helyiek emlékezete némileg felnagyított. Hogy ez pontosan mikor volt, kik voltak a szembenálló felek és hadvezérek, mennyi volt az emberveszteség? Talán a jövő történészei egyszer majd kiderítik. Labádi Lajos

<<< Vissza