Szent István ünnepén, rádiós beszédemben ezeket mondottam: "Őrizzen meg az Úr minket, szeretteim, magyarokat és a magyar szentek is azért imádkozzanak, nehogy a mi népünk még történelmének két csodás eseményét, az 1456-osat és az 1956-osat se tudja megünnepelni. Ez nem történhet meg velünk!" Azóta pontosan két hónap telt el. Micsoda két hónap! A Reformátusok lapjában olvasom egy Bakács Tibor nevezetű katolikus kritikustól a következőket e két hónapról: "Nem tudom, mi ez. Nem tudom. Tényleg azt gondolnám: ez nem átok, hanem valamiféle képtelenség. Képtelenség, hogy szabadok vagyunk. Valahogy a szabadság nem tesz jót nekünk. De olyan szörnyű ilyet mondani..." Hát tényleg szörnyű ilyet mondani. De az is szörnyű ám, hogy 1989. október 23-án a Magyar Köztársaság kikiáltásának kellős közepén, egy ünnepélyes pillanatban megszólal egy kóbor hang: "Ez itt a sátán birodalma!" És mintha az idén ezt akarnák a magyarok igazolni. Erre használják szabadságukat. Mikor e sorokat írom, hétfő reggel van. Pontosan éjfélkor felébredtem. Bekapcsoltam a Kossuth-adót. Gyönyörűen szólt a Magyar Himnusz! Majd a hírek következtek. Első hír: XVI. Benedek pápa követet küld Magyarországra az 50. évforduló megünneplésére. A pápai legátus kinevezésének okmányán azt a reményét fejezi ki a pápa, hogy ez az ünnepség használni fog Európa egységének. A későbbiekben pedig hallom, hogy Amerikában, Virginia államban is ünneplik 1956-ot. Méghozzá úgy, hogy Eisenhower elnök unokája és Hruscsov pártfőtitkár fia is mond ünnepi beszédet. Vagyis a forradalmat cserbenhagyó és a forradalmat leverő két hatalom jelességei is úgy érzik: ki kell mondaniuk: mivel tartozik a világ a magyar népnek 1956 okán. Mikor ezt hallottam, bemozdult bennem valamiféle remény, mely azt súgja: "Úgy látszik, hogy Isten és a magyar szentek, talán Salkaházi Sára is, mozgósítják a világot, hogy megmentsék a forradalom becsületét." Kiktől? Magunktól. Tényleg szörnyű kimondani! Ők, a mai világ "Napkeleti bölcse" lesznek azok, akik eljönnek és leborulnak a magyarok régen megszolgált szabadságának jászla előtt, nehogy azoknak legyen igazuk, akik valamiféle képtelenség áldozataiként felcsapnak Heródesnek. Talán a hozzánk érkező jelességek el fogják érni, hogy elnémuljon azok hangja, akik úgy érzik: ebben az ünnepélyes pillanatban is van valami, ami drágább, mint a "haza becsülete", amit már Petőfi is nagyon féltett 1848 márciusában. Ezért merem leírni hétfő reggelén, amit majd pénteken olvashatnak a kedves szentesiek: "Nem történhet meg!" a legrosszabb. Nem válhatunk erkölcsi hullává! Mert, ha mégis azzá leszünk, az nem nagyszerű halál lesz, melyről szól a Szózat költője. 2006. október 23. nem lehet temetkezési nap! Még egyszer mondom, s mondjuk minél többen: "Ez nem történhet meg!" Valami másnak kell történnie! Vági László

<<< Vissza