A fának lelke van, lélegzik, változtatja a színét, korhad, de tapintása melegséget, az életet sugározza - vallja Tóth József fafaragó, akinek munkáiból szeptember utolsó szombatján nyílt kiállítás a könyvtárban. Városunkban először rendezik meg tárlatát, de nem azért, mert művészetét csak most fedezték volna fel, hanem azért, mert nehéz volt meggyőzni, hozza el munkáit. A szobrokat ajánló Nagy Edit is többször kérte, legalább a helyi közönség elé álljon ki. A szegvári Művelődési Központ munkatársa kitartó volt, megvárta, míg elérkezik a megfelelő pillanat. Így mutatkozott be először lakóhelyén, s most munkát adó városában. - A fából készült alkotások láttán furcsa érzésem támad - mondta Nagy Edit. A fa legcsodálatosabb dolog, gyönyörködtet, és mégis kivágjuk, saját céljainkra használjuk, tető és bútor lesz, meggyújtva meleget ad. A legmagasztosabb felhasználás azonban mégis ez: a művész kezében a fa életre kel. Tóth József végzettsége és hobbija révén is kötődik a fához. Intarziamunkái mellett azonban rádöbbent, a gépek segítségével előállított termékek nem fejezik ki az alkotót. Négy éve járja a saját útját, portrékkal, népi alakokkal kezdte, s így jutott el a történetet elmesélő nagy alkotásokig. Megelevenedik Toldi Miklós életútja, láthatjuk, ahogy Lúdas Matyi elveri Döbrögit. A születésre, a szerelemre, a halálra keresi a választ. Az emberi érzéseket élhetjük át kisplasztikáiban, A keresztet vivő Jézus, a Fájdalom görnyedő testét látva érezzük a kínt, a szenvedést. Ha a tornaszereket bemutató sorozatot (Gyűrűn, Talajon), vagy az Ütem címűt nézzük, mintha az alakok megmozdulnának. S, hogy miért nem láthattuk hamarabb e kis csodákat? - Még nem voltam kész - mondja a választ a fafaragó. Korábban nem éreztem úgy, van mit megmutatni. Volt rá példa, egy zsűri által kiválasztott darabot nem adtam oda végül, mert még nem volt kész, nem volt alkalmas arra, hogy megmutassam. Tóth József fából készült szobrai október végéig tekinthető meg a könyvtár nyitva tartási idejében. Vanó Éva

<<< Vissza