<<< Vissza

Finisben a Révai

2006. október 13.

 
A szekszárdi székhelyű Babits Kiadó tizenegy évvel ezelőtt 360 szócikkíróval és szerkesztővel fogott hozzá a Révai Új Lexikona első kötetéhez, s július elején látott napvilágot a 17. kötet, az Sz-Toa betűtartomány szócikkeivel. A lexikonsorozat Csongrád megyei településszerkesztője Bodrits István szentesi könyvtáros, lexikográfus. Vele beszélgetünk abból az alkalomból, hogy az utolsó, tizennyolcadik kötet hamarosan megjelenik.

- Eddig a tizenhét kötet 14 ezer 500 oldalon 80 ezer szócikkből áll - mondja érdeklődésünkre a szerkesztő. - Első pillantásra úgy néznek ki a könyvek, mint a múlt század elején készült huszonegy kötetes Révai Nagy Lexikona. De csak külsőleg hasonlóak, tartalmában és céljában különbözik a két sorozat. Amikor a szerkesztők hozzáfogtak ehhez a munkához 1995-ben, világosan látták, hogy elsősorban értéket kell menteni. Ez az utolsó pillanat, amikor a viharvert XX. század fontos történéseit, eseményeit, élő és elhunyt személyiségeit meg lehet jeleníteni, a dokumentumokat össze lehet gyűjteni.

- A Révai Nagy Lexikona már az alcímében is jelezte, hogy az ismeretek enciklopédiája...

- Nagyon népszerű, kiemelkedő teljesítmény volt, amely az emberiség kezdeteitől fogva egészen az 1930-as évekig koronként összefoglalta szócikkekben a magyar- és a világtörténelmet, a jeles személyiségeket, az irodalom, a művészet jeles alkotásait, a tudomány és a műszaki világ fejlődésének szakaszait. Révai Mór János száz évvel ezelőtti lexikona is értékmentés volt, csak más céllal készült. Az új sorozat kifejezetten magyar lexikon, amely a XIX. század végétől napjainkig, a XXI. század kezdetéig felöleli a magyarság Kárpát-medencei történelmét, személyiségeinek szerepét történelmünk alakulásában, bemutatva az intézményhálózatot, a minisztériumoktól a helyi egyesületekig.

- A XX. században háromszor is egyfajta népvándorlás indult el Magyarországról a nyugati demokráciák felé: az első és a második világháború után, valamint az 1956-os forradalom megtorlásait követő években. Gondolom, mindez nehezítette a munkát.

- Így van. Nemcsak kiemelkedő magyar személyiségek hagyták el a szülőhazát, hanem közösségek, egyesületek, levéltárak tűntek el, semmisültek meg. Ezeket az elveszettnek hitt adatokat a szócikkek szerzőinek újra meg kellett keresniük .- sokszor alapkutatást végezve a hazai és külföldi levéltárakban. A lexikonsorozat eddig megjelent tizenhét kötete magában foglalja Magyarország összes településének leírását, közigazgatásának megszervezését, mégis univerzális, mert kitekint a világra, keresi a dolgok közötti összefüggést.

- És a tizennyolcadik?


- Az indulásnál 59 önálló Csongrád megyei települést tartottunk számon. Algyő önállóvá válásával ez a szám 60-ra emelkedett, de földolgoztuk a század folyamán bármikor önálló település történetét is, így 70-re nőtt a szám, ehhez tartozik az önálló Csongrád megye szócikk a maga 80 ezer betű terjedelmével, amit én magam írtam, a munkatársaim munkáját koordináltam, az általuk írt szócikkeket szerkesztettem. Szentesről Balázs György és Labádi Lajos, Csongrádról Sebestyén István volt a segítségemre. A szakszerkesztő értékelése szerint a Csongrád megyei munkatársak teljesítménye kiállta a próbát, az egyik legszínvonalasabb munkát végezték.

L. J.


<<< Vissza