Latinovits Zoltán, akit Nagy László nevezett színészkirálynak, igazából halála után született. Ha csak a puszta tényeket nézzük: 75 éve született és már 30 éve nem él közöttünk fizikai valóságában. Mítosza viszont már 30 év óta folyamatosan fennáll. Kibírhatatlan, veszekedős, fegyelmet, hatalmat nem tűrő, izgága ember volt. Nem véletlen, hogy az akkori kulturpolitikusok nem kedvelték, időnként indexre is tették. S ha a színházban nem szerepelhetett, versmondással járta az országot, ebben a Kaláka együttessel társra talált. Versek értelmezése, különösen Ady és József Attila esetében egyedi volt. Bírálói szerint minden verset egyformán, modorosan adott elő. Valóban érdekes volt a beszédtechnikája, szájmozgása, ez részben a fiatalkori veszekedésben eltört álkapcsára is fogható. Egyik nyilatkozatában említette, hogy a versnek kell hatni, az előadónak, neki csak az a dolga, hogy a költő gondolatát minél egyszerűbben eljuttassa a hallgatókhoz. Ahogy eddig, úgy ezután is még egy ideig - míg a róla készült felvételeket sugározzák, illetve gondolatait, például a Ködszurkálót, olvashatjuk - megkerülhetetlenné válik. Lehet szeretni és utálni, csak egyet nem lehet: mellőzni a szellemiségét. 16 éves, viharos, olykor veszekedős szerelem fűzte a kor nagy női színészéhez, Ruttkai Évához. Egy véletlen miskolci beugrás kapcsán találkoztak, melyet Ruttkai talán el is felejtett volna, ha Latinovits nem olyan kitartó, mindent (távolságot, pénztelenséget, időt, színházat) legyőző. Ez a viharosan induló kapcsolat később biztos pont lett az életében. Állandó belső vívódásokkal küzdött, ami fiatal korától kezdve ideggyógyászati kezelést igényelt. Mondják, hogy a zseni és az őrült között csak egy hajszál van, ez rá igencsak érvényes volt. Nem tudta elviselni a tehetségteleneket, a hatalmaskodókat, velük szemben képes volt a végsőkig elmenni. Igazából rendező (filmrendező) szeretett volna lenni. Bár Veszprémben volt egy-két rendezése, színházat, épp megalkuvást nem tűrő természete miatt a hatalom nem bízott rá. Sőt a 70-es években az Operettszínház kivételével a fővárosban nem léphetett fel. A fiatalabb nemzedék már csak filmjeiben láthatja, esetleg a tv ad egy-egy versmondásáról részleteket, pedig önálló műsorai, melyekkel az ország számos városában fellépett, ma is élményszámba mennének. A Szinbád szinte összekapcsolódik vele. Azon kevés filmek egyike, mely képes visszaadni a regény teljességét, sőt... Tóték őrnagya, A hideg napok Bükky századosa, a Mario és a varázsló Cipollája is meghatározó alakítások, és még sok-sok filmben láthatjuk: Szegénylegények, Csend és kiáltás, Oldás és kötés, Kárpáthy Zoltán, Egri csillagok, stb. Sajnos színházi szerepeiből kevés felvétel készült, illetve azok egy részét is már letörölték. Számomra a Kispolgárokban nyújtott alakítása a legkedvesebb. Ahogy ma Törőcsik Mari esetében érvényes, hogyha nem is beszél, de ott van a színpadon, az ember nem tudja levenni a szemét, így volt ez Latinovitsnál a Gorkij darabban. Bár fizikailag már nincs az élet színpadán, személyiségét, hatását most is elevenen érezzük. Dr. Horváth György

<<< Vissza