<<< Vissza

A békesség és szeretet hajléka
Száz éve épült a Református Kör székháza

2006. október 13.

 
A Református kör épülete a Kiss Bálint utcában

Az egyházi és társasági élet élénkítése, valamint a műveltségi szint emelése érdekében Futó Zoltán református lelkész kezdeményezte egy társaskör alakítását. Az 1900. november 25-én tartott egyházi értekezleten kimondták a Szentesi Református Kör megalakítását. 1902 januárjában az alapszabály is elkészült, a kör megkezdhette működését. Vasárnaponként a város különböző részein felolvasó esteket szerveztek, melyek rövid idő alatt igen népszerűekké váltak. A felsőpárti vegyes iskola egyik termét könyvtári olvasóteremmé alakították át, ahol a kör tagjai könyvek és folyóiratok olvasásával tölthették szabadidejüket.

Kezdettől fogva komoly gondot okozott a megfelelő saját helyiség hiánya. Ezen segített Szűrszabó Nagy Imre jómódú gazdálkodó, aki 1904 októberében megvásárolta a nemrégen megszűnt Polgári Olvasókör Kiss Bálint utca (akkor még Templom köz) 8. szám alatti épületét, s azt a Református Körnek adományozta. A nagylelkű mecénás a következő levélben értesítette Futó Zoltán lelkészt az adományról: "Régebbi idő óta foglalkozom azzal a gondolattal, hogy egyházam iránt, melynek gyermekkorom óta hű gyermeke vagyok, miként rójam le a bennem élő jó érzés és szeretet adóját; végre azon elhatározásra jutottam, hogy azon javak fölöslegéből, melyekkel Isten végtelen kegyelme megáldott, ha nem is közvetlen a református egyháznak, de az annak kebelében alakult Református Körnek juttatok valamit, hogy ezáltal Nagytiszteletű úr azon szándékát, mely a református hitélet felköltésére irányul, anyagi erőmhöz képest elősegítsem. Ezen elhatározásomból folyólag íme kinyilatkoztatom, hogy a Polgári Olvasókör tulajdonát tevő házat 12 000 koronáért megvettem és azt a Református Körnek adományozom... Fogadja Nagytiszteletű úr az adományt oly szívesen, mint amily igaz érzéssel telt szívvel adom azt. Isten áldásából, Istennek dicsőségére."

Az ajándékba kapott épület a kör előtt új távlatokat nyitott. Igyekeztek mindazzal felszerelni, ami a tagok önművelődését és szórakozását szolgálta. Megvásárolták a volt Polgári Olvasókör bútorai mellett annak értékes, mintegy 1200 kötetből álló könyvtárát, amelynek következtében megnőtt az olvasók száma. Mivel az épület hamarosan szűknek bizonyult, a kör közgyűlése elhatározta, hogy az utcai frontra egy új, díszes épületet emeltet. A tervek elkészítésére Borsos József hódmezővásárhelyi építészt, a kiviteli munkákra pedig Bene István helybeli építőmestert kérték fel. 1906 őszére elkészült a kör ma is álló szecessziós stílusú, tégla-szalagdíszes új épülete. A zárkő letételére október 31-én került sor az épület délkeleti részén. Az átadási ünnepséget december 9-én tartották meg, amelyről a helyi újságok részletesen beszámoltak.

Az Alföldi Ellenzék tudósítója a következőket emelte ki: "Vasárnap avatták fel ünnepélyesen a Református Kör díszes lakhelyét a társadalom minden rétegének élénk részvétele mellett. Úgy, ahogy ez a reformátusokhoz illik, igazán nem volt ennek az ünnepségnek felekezeti jellege. Valláskülönbség nélkül részt vett a reformátusok örömében mindenki, akármilyen valláshoz tartozott is. Igaz örömmel állapíthatjuk meg, hogy az öszszes szentesi vallásfelekezetek papjai megjelentek ezen az ünnepélyen, s azt a szép egyetértést, mely Szentesen a polgárok között uralkodik, s melynek kifejezést adott Futó Zoltán tiszteletes úr, a vallásfelekezetek lelkészei - ősi magyar szokás szerint, a felhangzott áldomások, pohárköszöntők keretében - meg is pecsételték.

A Szentesi Lap hasonlóan fogalmazott: "A Református Kör vasárnapi felavató ünnepsége a béke ünnepe volt. Nem mi mondjuk ezt: maga a lefolyt ünnep hirdeti. És mert az ünnep a béke ünnepe volt, magasztos és lélekemelőn szép... Ezen az ünnepen pecsételte meg Szentes város egész társadalma azt az írásba nem foglalt szerződést, amelynek egyes betűi, mondatai az emberek szívébe ívódtak: a felekezeti béke tartós és biztos alapja a társadalmi békének, s ettől a tudattól áthatva e város falai közé soha ne köszöntsenek be a felekezeti békétlenség napjai."

A korabeli leírások szerint negyed tizenegykor lépett a zsúfolásig megtelt nagyterembe Futó Zoltán lelkész Szűrszabó Nagy Imre kíséretében, akit a közönség viharos éljenzéssel fogadott. A Joó Károly kántor által vezetett református énekkar előadása után Futó Zoltán imát mondott, majd megtartotta avató beszédét. "Magas szárnyalású imájában Istennek hálával adózott, hogy a mai hideg békétlen világban is támaszt nemes ábrándozókat, akik a sokféleképen szétszaggatott társadalomban is megépíteni akarják az atyafiak békés együttlakozásának paradicsomát, s hogy Szentes reformátusaiban újra megmozgatta a régi ősök hithűségének, szívbeli egyesülésének érzését. Isten áldását kérte a felépült házra, hogy legyen az közös otthona a reformátusoknak, találkozóhelye azoknak, akik különböző vallásuk dacára, együtt akarnak pihenni, örülni a szeretetben, és legyen az tanyája minden szép, nemes és tiszta emberi érzésnek" - írta a Szentesi Lap.

Az avató beszéd után Futó Zoltán ünnepélyesen leleplezte a jótevő mecénás, Szűrszabó Nagy Imre portréját, Lakos János Pál helyi festőművész alkotását. A házavatót "ősi magyar kálvinista szokás szerint szeretetvendégség követte". Az újságok megörökítették a társas ebéd étrendjét is: lakodalmi csigaleves, marhapaprikás, túrós lepény és rétes, szárnyas sült, gyümölcs, édes tészta, befőtt, káposztasaláta. Az ebéd folyamán pohárköszöntők sora hangzott el. A ünnepség esti táncmulatsággal zárult.

Labádi Lajos


<<< Vissza