|
 Hosszú
pedagógus pálya után idén júniusban elköszönt a Bartha János Kertészeti
Szakképző Iskolától dr. Csikai Miklósné igazgató. Munkájának elismeréseként
a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban azt a díjat vehette
át, amit csak négyen kapnak meg egy évben. A Nagyváthy János-díjat a mezőgazdasági
gyakorlati oktatás fejlesztéséért ítélték oda neki.
- A nagyapámnak nagy gyümölcskertje volt, ahol sok időt töltöttem. Talán
ennek is köszönhető, hogy a mezőgazdasági pályát választottam. Érden laktunk,
hozzánk legközelebb a kertészeti egyetem volt. Oda jelentkeztem az érettségi
után. Gyümölcstermesztésből írtam a diplomamunkámat, de szeretem a szőlészetet,
a dísznövénykertészetet és a zöldséghajtatást is.
- Érdről hogyan került Szentesre?
- A férjem révén. Amikor végeztük, már itt a környéken kerestünk állást.
Először Mindszenten dolgoztunk, a férjem üvegházban, én pedig gyümölcsösben.
Aztán megszülettek a lányok, és a gyerekek mellett nehéz olyan munkát
vállalni, ahol 6-ra kell járni dolgozni. Ekkor kerültem az iskolához szakoktatónak.
- Több mint 30 éve ez volt az egyetlen munkahelye.
- A 70-es évektől már kertészetet oktattak, bár akkor még szakmunkásképző
volt. Dísznövénytermesztést és zöldséghajtatást tanítottunk, később, ahogy
szakközépiskola lett, úgy vezettük be az általános kertész szakot is.
Ez a képzésforma eredményes volt, mert az érettségi mellett szakmát is
lehetett tanulni. S akkor még nagyon jó volt a színvonal, csak az jött
hozzánk, aki tanulni is akart.
- Mi változott azóta?
- Sajnos, ma nem az a fontos, hogy minél több ismeretet szerezzenek, inkább
sokan csak eltöltik az időt az iskolában. Vannak persze kivételek. Előre
lépés volt a technikai szakok beindítása, az érettségi utáni szakmatanulás.
Kertész, növényvédő és természetvédő szakok közül lehet választani. Tavaly
indult be először a parképítő technikus szak, ami népszerű a diákok körében.
- Itt az oktatás gyakorlat nélkül semmit sem ér.
- Amikor dolgozni kezdtem, két gyakorlóterepünk volt, a diákok egy hétig
elméleti, egy hétig gyakorlati oktatásban részesültek. Akkor több nagyüzemben
dolgoztunk, mára csak az Árpád Rt. maradt. Itt viszont olyan fejlett a
technológia, hogy, főleg a növényvédelem miatt, nem lehet beengedni a
gyerekeket az üvegházakba. A technológiát ennek ellenére ismerik a gyerekek.
- Tankönyvekből?
- Saját gyakorlókertet építettünk. Korszerű fóliablokkot, aztán egy üvegházat.
Hátrányban vagyunk azonban, mert nincs termálvizünk és a gázfűtés mellett
nagyon figyelni kell, mikor termelünk. Telepítettünk gyümölcsöst is, ahol
minden munkát a gyerekek végeznek. Több fajtát és művelési módot igyekszünk
bemutatni, hogy a gyerekek ismerjék ezeket.
- Az utóbbi hetekben az iskola megszüntetéséről lehetett hallani. Ma már
tudjuk, nem zárnak be. Miért került szóba a bezárás gondolata?
- Fenntartónk, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a takarékoskodás
miatt le akarja adni intézményeit. Ez volt a terve a Barthával is. Úgy
tűnik, sikerült a minisztert meggyőznünk, szükség van a szentesire. Tervünk
szerint az iskola regionális központtá alakul át, hiszen Szentes és környéke
az ország legnagyobb zöldséghajtató területe. Az utánpótlást is itt kell
kinevelni, itt kell ezt a munkát a gyerekekkel megszerettetni.
- Az iskola neve mára már összeforrt a Kertmagyar-ország felé kiállítással.
Idén is lesz?
- Pályáztunk a megrendezéséért, mégpedig szőlő-bor témakörben. Szeptember
végén azonban nemcsak szőlészetről szól minden, hanem lesz gyümölcs, zöldség
és dísznövény kiállítás is. Évek óta virágkötő versenyt is szervezünk,
most külföldi iskolákat is meghívtunk. Nagyon színvonalas az a kiállítás
is, amit ezekből a munkákból állítunk össze.
- Szakmai oktatóként került az iskolába, és igazgatóként megy nyugdíjba.
Nem fog hiányozni a munka?
- De, biztosan. Tanítani ugyan nem fogok, de nem fordítok hátat az iskolának.
Ha szükség lesz rám, szívesen jövök. Úgy gondolom, most több időm lesz
a családomra, jobban számíthat rám a férjem és a három lányom. 9 unokám
van, a legnagyobb 13 éves, a legkisebb 6 hónapos. Elkél a nagymama segítsége.
Vanó Éva
|
