|
 Hogy
érzi magát Szentes polgármestere a Parlamentben? - kérdeztük Szirbik Imre
polgármestert, országgyűlési képviselőt, a Parlament Európai Integrációs
Bizottságának tagját. Mint mondja, ezt már sokan megkérdezték tőle. A
válasz:
- Minden kertelés nélkül el kell mondanom, nem túl jól. Rendre egymásnak-feszüléseket
látok. A plenáris üléseken nem is annyira a munka, hanem az önmutogatás
folyik, amely a televíziónak, a választóknak, a pártnak szól. A Parlament
folyosóin arról beszélgetünk, változtatni kell. Párthovatartozás nélkül
érezzük, valahol nagyobb felelősségérzet kell az ország ügyei iránt. Remélem,
az első hetek, hónapok gyermekbetegségei lehiggadnak, s akkor elindulhat
a korrekt törvényhozói munka, hiszen az országnak erre van szüksége.
A továbbiakban az őszi törvényhozásra terelődik a szó. Mint ismeretes,
a kormány benyújtotta a második félévi jogalkotási tervét, benne komoly,
és nagy súlyú törvényekkel. A legnagyobb benne a költségvetés, amely 2007-re
már tartalmazza azokat az Európai Uniós forrásokat, amelyeket fontos megszereznünk.
És itt álljunk meg egy pillanatra.
- Talán nem kapott elég hangsúlyt, hogy a sok kellemetlenséggel és fájdalmas
lépéssel járó egyensúlyjavítást miért kell véghezvinnünk - folytatja a
polgármester. - Nemcsak azért, mert az ország egyensúlya megbillent és
a költségvetési hiány igen magas. És nemcsak azért, mert az Európai Uniónak
meg kell felelnünk ebben a kérdésben, mert kritériumok vannak, hanem saját
jól felfogott érdekünkből is. Az Európai Unió ingyen pénzt nem ad. Az
unió úgynevezett finanszírozási hozzájárulást ad. A programoktól függően
10 és 30 százalék közötti önerőt mindenkinek hozzá kell tenni. Ez igaz
az állam költségvetésére is. Ha most az állam minden pénzét feléli, akkor
ebből az következik, hogy nem tudja letenni a saját pénzét, ehhez nem
tudja megszerezni az Európai Uniós forrásokat, és akkor hiába az európai
adófizetők jó szándéka, hogy Magyarország fejlesztéséhez hozzájáruljanak,
Magyarország ügyetlensége miatt ez spontán nem fog bekövetkezni. Minden
egyes beruházott forinthoz 7 forintot hozzáad az unió. Ha nem teszszük
rendbe a költségvetésünket, ha nem tudjuk biztosítani az egyensúlyunkat,
ezt a lehetőséget elveszítjük. Akkor pedig nem lesznek autópályáink, fölújítható
lakásaink, megújuló városaink, nem lesznek infrastruktúráink, hogy munkahelyek
települjenek, akkor innentől kezdve elveszítjük jövőnket.
Másik téma: a felsőoktatási vita.
- Három gyermekem végzett felsőoktatási intézményben, egy még egyetemista
- mondja Szirbik Imre. - Az a véleményük, és a barátaik is egyetértenek
vele, hogy az egyetemek az egyetemisták elé egy teljesítményrendszert
kéne állítani. Egy olyan típusú teljesítményt, amelyben megéri jól tanulni,
és ne legyen ösztönző az ingyenesség arra, hogy valaki 7-8 évig jól ellegyen
a főiskolán vagy az egyetemen, mondván, majd lesz valahogy. Amit elvárnánk:
ha valaki jól tanul, akkor gyakorlatilag tandíjmentessé, mi több, ösztöndíjalapúvá
válhasson. Tudom, vannak, akinek a meghatározott szint magán kívül álló
ok miatt magas, és az első 15%-ba nem tud bekerülni. Szentes saját erejéből
ösztöndíjkeretet hozott létre, és évente 140 diák képzéséhez járul hozzá.
Célunk az, hogy egyetlenegy tehetséges diák se vesszen el.
A polgármester úgy gondolja, hogy a különféle vélemények korrekt ütköztetésére
a bizottságokban, a munkacsoportokban igen is van színtere. Amikor lehet
gondolkodni, mérlegelni, és lehet kompromisszumokat kötni, amit az állampolgár
ugyan nem lát, de szeretné az eredményét érezni. Szerinte annak a 386
embernek az országgyűlésben ez a feladata. Sajnálja, hogy az igazi nagy
rendszerváltó törvények, ami akár a regionalitást, akár a kisebb parlamentet
jelentette volna, most nem jöttek be.
- Úgy érzem, most egy értelmetlen dac szülte ezt az elutasító döntést
- jelenti ki. - A legnehezebb időszak volt a mögöttünk hagyott néhány
hét. A kormánypártok szeretettek volna a fájdalmas lépéseken minél hamarabb
túlesni. Az emberek, akikkel beszélgettem, mindenki azt mondta: bármilyen
színű kormánya is lett volna az országnak, hasonló döntésekről beszélhetnénk.
A jövő iránti felelősségről, amely ha úgy tetszik, 386-odrészben az enyém
is abban, hogy amikor az emberek meghozzák ezt az áldozatot, azok ne legyenek
hiábavalóak. Igazából a mi feladatunk és felelősségünk, hogy olyan döntéseket
hozzunk, hogy az valóban a kiutat jelentse. Arányosan, és ne hozzon több
terhet, mint ami nagyon muszáj, és az vonatkozzék mindenkire. Polgármesterként
sem volt könnyű a döntés. Gondoljunk csak bele: áremelkedések. Teljesen
mindegy, hogy miből adódik, áfából-e vagy másból, ugyanúgy sújtja a családi
kasszát, mint a közintézményét. Nagyon fontos, hogy a rászorultak a segítséget
megkapják. Ugyanakkor polgármesterként gondolkodnom kell arról, hogy mint
város pl. a fűtésszámlát hogyan fizetjük ki, hiszen a megemelt árak az
iskolákban és az intézményekben épp úgy jelen vannak mint a családokban.
Arról is gondoskodnunk kell, hogy a rászorulókon hogyan tudunk segíteni.
A törvényhozónak látni kell az embert, a várost, az országot is. Egyben,
egészben.
- Az első megszorító törvényeket a képviselők önmagukkal szemben hozták.
A különféle költségtérítések megszüntetését, lemondtak az ingyenes vasúti
közlekedésről, a szállásköltségekről. Azt mondtuk, legyünk egyenlők, hiszen
ugyanaz a jogosítvány van a kezünkben, mint bárki másnak, akkor a szabálysértési
következmények is legyenek ugyanazok. Bízom benne, hogy egy nyugodtabb
periódusban a most elszalasztott törvények is visszajönnek majd, mint
például a kisebb parlament, a megye és a régiók kérdése. Gondoljunk csak
bele, a megyék fönntartása egy évben közel négyszeresébe kerül az államnak,
mint az országban kifizetett családi pótlék. Jól felfogott érdekünk az
euró mielőbbi bevezetése is, hiszen a munkahelyek létesítése a tőkeberuházáson
múlik. A tőke pedig odamegy, ahol kiszámítható, nyugodt, hosszú távra
tervezhető terepet talál. Na, most ha Magyarország pénzügyi helyzete hintamódjára
mozog, akkor egy idő után máshol fognak letelepedni. Ebből a versenyhelyzetből
sem maradhatunk ki, mert a jövőnket éljük föl.
Lovas József
|
