Ébren még tudok álmodni. De mielőtt elmesélném legutóbbi ébren-álmomat, mentségemre beszámolok egy olyan álomszerűnek tűnő élményemet, mely nagyon is nagy valóság volt akkor, mikor temették a tragikus sorsú Lady Dianát. Ki gondolta volna, hogy a fiatalos megjelenésű angol miniszterelnök, T. Blair, - a munkáspárti - gyászbeszéd helyett felolvassa Pál apostol híres szeretet-himnuszát? S ugyan kinek jutott akkor az eszébe, hogy feltegye a kérdést: járt-e ekkora megtiszteltetés az elvált trónörökösnének? Blair akkor megmutatta, hogy vannak esetek, mikor a valóság megszégyeníti a legmerészebb álmokat is. Ezért merem elmondani: mit is álmodtam Szent István ünnepére való készülődés ébrenléteiben. Ezt álmodta: összeül az újonnan megválasztott országgyűlés. Felvonultatják a történelmi zászlókat. Megszólalnak a harsonák. Aztán az ünnepi emelvényről hangzik a köztársaság elnökének szózata: ""Hölgyeim és Uraim! Mielőtt esküt tennének, szóljon Önökhöz az első szent magyar király, István. Hallgassák meg illő tisztelettel legfontosabb intelmeit, melyek soha el nem fogják veszíteni aktualitásukat!" Megdöbbentő csend. A törékeny alkatú elnök olvas, de hana mintha Sinkovics Imre hangja volna, belőle mintha Mózes prófétálna. Ezután következett volna az eskütétel, de nem következett, mert szigorúan megintettem magamat mondván: "Öreg Vági! Nem vagy már régen Vági Laci. Ne álmodozz! Csak nem képzeled, hogy a 2006-os választások hangulata után a fáradt lelkű s lelkiismeretű hölgyek urak képesek lennének végighallgatni pl. ilyen szavakat:"A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodna". Bizony-bizony millió okot tud találni a magyar politikai elitnek arra, hogy óvja a népet minden olyan gesztustól, mely neki önmegtagadásba kerül. Az meg igazán nem motiválja a nép választott képviselőit, hogy István koronáját minél többen tartsák "nagyságos"-nak, ahogy István király látni akarta... De jó lenne, ha István koronája nemcsak dísznek számítana a parlament kupolája alatt, hanem intelemnek is!" Pedig az idei augusztus 20. valamiben hasonlít az elsőhöz, az 1083-ashoz. Akkor egy Karitász nevű apáca álma súgta meg László királynak, miként kell úrrá lennie István sírkövének elmozdíthatatlansága felett; ma pedig egy Salkaházi Sára nevű szerzetesnővér közelgő boldoggá-avatása ad figyelmeztetést arra, mire képes a keresztény hit, ha komolyan veszik, s hogy mily messzire kell eljutnia annak, aki hisz az irgalmasság törvényében. Testét elvitték a jeges Duna habjai, de szelleme szeptember 17-én tetemre hívja a magyar nép lelkiismeretét, s kérdezi: "Magyarok, mire vagytok hajlandók akkor, mikor a hit és a haza becsületéről van szó!?"Hol volt István király 1944 karácsonyának harmadnapján? Salkaházi Sára szívében a Duna-parton: zsidók között. Tette a dolgát. Vági László

<<< Vissza