<<< Vissza |
Hőségszezon |
2006. augusztus 4. |
Sorban dőlnek meg a hőségrekordok, néha nyári vihar csavarja ki a fákat,
de legtöbbször a kánikula nehezíti meg napjainkat. Itt, a déli országrészben
esetenként úgy érezhettük, hogy kezd egész mediterránná válni az időjárásunk.
Az embernek ilyenkor nem sok a választása. Vagy nem mozdul ki otthonából,
bekapcsolja a ventillátort és esetleg beszerelteti a légkondit, ha ez még
nem történt meg, vagy pedig , ha nincs saját bejáratú medencéje, sürgősen
lemenekül valami közeli vízpartra, uszodába. Egy-egy ilyen forró nyári napon valóban nem panaszkodhatnak a Szentesi Strandfürdő dolgozói. Hatalmas a tömeg, alig lehet helyet találni a lelátón vagy a büfékben, a medencék tele vannak, és a csúszdák lépcsőjén is hosszú sor kígyózik. Megkérdeztünk néhány embert, hogy miért szeret lejárni a strandra, és hogy mennyire elégedett a szolgáltatásokkal: Két gimnazista lány: - Szívesen jártok le a strandra? - Igen, ha jó az idő naponta lejövünk. Kicsit úszunk a 33-asban, napozunk, meg röplabdázunk, találkozunk a többiekkel. - Mennyire vagytok az árakkal megelégedve? - Egész korrektek. Nem panaszkodunk. Prozlikné Kálmán Edit, három gyermekes édesanya: - Milyen gyakran járnak a strandra? - Most sikerült először lejönnünk a három gyermekemmel. Én még régebben jártam le rendszeresen úszni, de mióta átalakították a strandot nem voltam, és az a véleményem, hogy igazán jó lett. Nekem nagyon tetszik. - Sok medencét ki tudnak használni a gyerekekkel? - Igen, három gyerek, három korosztály, de mindannyian megtalálják azt a medencét, ami megfelel nekik. Délután tudunk lejönni, mert a pici délelőtt alszik, de amíg itt vagyunk, mind a hárman abszolút lefoglalják magukat. Kép és szöveg: Mészáros Mariann |