<<< Vissza

Hőségszezon

2006. augusztus 4.

 
Sorban dőlnek meg a hőségrekordok, néha nyári vihar csavarja ki a fákat, de legtöbbször a kánikula nehezíti meg napjainkat. Itt, a déli országrészben esetenként úgy érezhettük, hogy kezd egész mediterránná válni az időjárásunk. Az embernek ilyenkor nem sok a választása. Vagy nem mozdul ki otthonából, bekapcsolja a ventillátort és esetleg beszerelteti a légkondit, ha ez még nem történt meg, vagy pedig , ha nincs saját bejáratú medencéje, sürgősen lemenekül valami közeli vízpartra, uszodába.

Egy-egy ilyen forró nyári napon valóban nem panaszkodhatnak a Szentesi Strandfürdő dolgozói. Hatalmas a tömeg, alig lehet helyet találni a lelátón vagy a büfékben, a medencék tele vannak, és a csúszdák lépcsőjén is hosszú sor kígyózik.

Megkérdeztünk néhány embert, hogy miért szeret lejárni a strandra, és hogy mennyire elégedett a szolgáltatásokkal:

Két gimnazista lány:

- Szívesen jártok le a strandra?


- Igen, ha jó az idő naponta lejövünk. Kicsit úszunk a 33-asban, napozunk, meg röplabdázunk, találkozunk a többiekkel.

- Mennyire vagytok az árakkal megelégedve?

- Egész korrektek. Nem panaszkodunk.

Prozlikné Kálmán Edit, három gyermekes édesanya:

- Milyen gyakran járnak a strandra?


- Most sikerült először lejönnünk a három gyermekemmel. Én még régebben jártam le rendszeresen úszni, de mióta átalakították a strandot nem voltam, és az a véleményem, hogy igazán jó lett. Nekem nagyon tetszik.

- Sok medencét ki tudnak használni a gyerekekkel?


- Igen, három gyerek, három korosztály, de mindannyian megtalálják azt a medencét, ami megfelel nekik. Délután tudunk lejönni, mert a pici délelőtt alszik, de amíg itt vagyunk, mind a hárman abszolút lefoglalják magukat.

Kép és szöveg:
Mészáros Mariann


<<< Vissza