Már nagyon sokat hallottunk Erdély lankás domboldalairól, sziklás meredek falú hegyeiről, szorosairól, híres nagyvárosairól. Mikor a tanári kar tavaly szeptemberben áradozva beszélt a nyári kirándulásuk ott töltött napjairól, egységes szavazással eldöntöttük, hogy a Horváth Mihály Gimnázium 11. G osztálya Erdélybe megy osztálykirándulásra. Osztályfőnökünk Tóth Tibor nem ijedt meg a hír hallatán, inkább készségesen, segítőkészen szervezte az utat, kereste a szálláslehetőségeket, és minél több programot, hogy jól érezzük magunkat a szomszédságban. Mivel nem nagy az osztálylétszámunk, összefogtunk a 9.G-osztállyal. Az ő osztályfőnökük Kovács Éva tanárnő, és még két kísérő, Szurmik Zoltán és Cseh Lajos tanár urak is velünk tartottak. Első utunk Nagyszalontára vezetett, a Csonka toronyhoz, ahol az Arany János emlékház található. Ezt a fehér, többszintes épületet Arany László ajándékozta a városnak. Belsejében bepillantást nyerhettünk neves költőnk hagyatékaiba, mint például könyvtárába, családi fotóiba, a külföldön megjelent köteteibe, balladái illusztrációiba, melyeket Zichy Mihály rajzolt, festett, és rengeteg róla, illetve legjobb barátjáról, Petőfiről készült emberi nagyságú festményeket, szobrokat csodálhattunk meg. Életének szinte minden mozzanatát megtalálhattuk, a vitrinekben, a falakon. Utunk további részében, meglátogattuk Nagyváradot. Sétáltunk a Kőrös-parton, ahol egykor Léda találkozott Ady Endrével. Ennek kapcsán nem hagyhattuk ki az Ady Múzeumot sem, ahol egy felettébb kedves tárlatvezető várt minket. Elmondása szerint a helyiség régen egy kávéház volt, ahol Ady a legtöbbet tartózkodott, ezért is gondolta a város vezetősége, hogy itt készít egy Ady Endre életmű összeállítást. Fantasztikusan élethű berendezés fogadott minket, (az 1905-ös újság még mellékelve volt, a kávéhoz). Mintha csak most léptek volna ki a vendégek. Szintén Nagyváradon maradva, elsétáltunk az 1752-1780 között épült római katolikus bazilikához, ami a legnagyobb barokk stílusban épült templom Romániában. Az emeletén egyháztörténeti kiállítást rendeztek. Az ottani környezet legnagyobb érdekessége, a Szent László herma is ott kapott helyet, amiben László csontjának egy darabja található. Esti programként, még mindig Adyhoz kapcsolódva, megálltunk Csucsán, a Boncza - kastélynál, ahová, késve érkezésünk miatt már bemenni nem tudtunk, de a parkban nagy sétát tettünk. Este, Kolozsváron foglaltuk el a szállásunkat, egy kulturált, kollégiumi pihenőhelyet. A második napot a reggeli után, csoportos, idegenvezetős délelőttel kezdtük. Kolozsvár legszebb, legismertebb helyeire sikerült eljutnunk. Elsőként, a Kolozsvár történelmi belvárosának díszterén álló - magyar vitézek csoportjának közepette - Mátyás király lovas szobrát sikerült megtekinteni. Ez a Fadrusz János által 1902-ben készített remekmű nagyszerűen illeszkedik a mögötte álló, mintegy hét és félszázados gótikus Szent Mihály templom gyönyörű építményéhez. Ezt követően a Mátyás király szülőházat sem hagytuk ki. Sétánk további vonalán haladva, eljutottunk a Házsongárdi temetőbe, mely Kolozsvár egyik leghíresebb temetkezési helye, olyasféle, mint nálunk a pesti Kerepesi temető. Ide temették a 16. századtól kezdve Erdély hírességeit, politikusait, művészeit, íróit. A domboldalra épített sírok, rengeteg "nagy" magyar nevet is magában foglalnak. Köztük, Dsida Jenőt, és Apáczai Csere Jánost. Utolsó délelőtti programként megtekintettük, a Mátyás alapította mai református templomot, és az előtte álló Kolozsvári testvérek által készített Szent György sárkányölő lovas szobrának a mását. (Az eredeti Prágában található). Délután a Tordai sóbányába sikerült lejutnunk, ahol nem volt túl meleg, de elképesztő kilátásban gyönyörködhettünk, a sók, cseppkőformát öltve lógtak le, a hatalmas barlang oldaláról. A visszhang is egész jól működött. Késő délután megmásztuk a Tordai- hasadékot, Erdély leggyönyörűbb szakaszát. Hatalmas sziklákon, függőhidakon csodálhattuk, a mellettünk magasló sziklatömböket. Kiérve a hasadékból, elkezdett zuhogni az eső. Szerencsére ez sem vette el kedvünket, hogy megmásszunk egy több száz méteres sziklás hegyet. Miután felértünk, gyönyörű kilátás tárult elénk. Senki nem bánta meg, hogy nem fordult viszsza. Erdély hegyei valóban változatosak, hol lankásak, hol sziklásak, de nekem legjobban, a gyepes felszín tetszett. Gyulafehérváron a második székesegyházba, illetve a Bethlen kollégiumba látogattunk el. Az iskolában az oktatás több nyelven folyik, és sok magyar diák tanul ott. A biológiai tanszéken megtekintettük a hatalmas és sokféle ásványok gyűjteményét, kitömött állatokat, és az emberi, állati genetikai rendellenességű embriókat. A székesegyházat többször kellett újjáépíteni, a tűzvész, és a tatárjárás miatt. Az épület valóságos pantheonja, az ide temetett jeles történelmi nagyságoknak. Helyet kapott itt: Hunyadi László, Hunyadi János, Izabella, Bocskai István, Bethlen Gábor öccse. Az éjszakánkat Déván töltöttük. Olyan szerencsések voltunk, hogy közvetlen a vár alatt helyezkedtünk el, és láthattuk kivilágítva a létesítményt. Kis csoportban, siklóval fel is jutottunk, és fentről, az egész város látképét csodálhattuk. Utolsó helyszínként, Aradot választottuk. Ebben a történelmi nagyvárosban, a román, és a magyar aradi vértanuk emlékszobrát is megnéztük a város főterén. A négynapos varázslatos utazásunkat ezúton is szeretnénk megköszönni tanárainknak, kísérőinknek! Méhes Nóra

<<< Vissza