A várható megpróbáltatások sürgősen szükségessé tették a Bálint László halála miatt üresen lévő polgármesteri tisztség betöltését. A körülményekre való tekintettel nem írtak ki új választást, hanem a képviselő-testület hatáskörébe utalták a polgármester személyének kiválasztását. Erre az 1861. június 10-iki közgyűlésen került sor. A titkos szavazás eredményeként Oroszi Miklós tanácsnok, a tisztikar egyik legtevékenyebb és legtehetségesebb tagja került ki győztesen. Oroszi köszönetet mondott a közbizalomért, de gyönge egészségi állapotára hivatkozva nem fogadta el a polgármesterséget. A képviselők többsége nem nyugodott bele lemondásába. Oroszi Miklós végül engedett az újbóli felkéréseknek, s elvállalta a terhesnek ígérkező tisztséget. Székfoglalójában kérte a tanács és a képviselő-testület egyetértő támogatását. Ez csak úgy lehetséges - jelentette ki - ha az "egymás közötti meghasonlás, viszály most elfojtva, jövőre pedig kiirtva leend." A városi vezetés egységére valóban nagy szükség volt. A halmozódó gondok között kiemelt helyet kapott az erőszakos adóbehajtás, amely bármelyik percben Szentesen is kezdetét vehette. A veszélyt növelte, hogy a szomszédos Csongrád városának - ahol az 500 főre növelt katonaság már több mint egy hónapja szorongatta a lakosságot - tartalékai kifogyóban voltak. Amint láttuk, a további kitartáshoz nem nélkülözhette a szomszédos települések támogatását. Június közepétől Szentes folyamatos pénzsegéllyel, termény és élelmiszer küldeményekkel segítette a csongrádiakat. A támogatásoknak köszönhetően a szomszéd város még kitartott egy ideig, július végén azonban már nem bírták tovább. Felhagytak a kilátástalan ellenállással, s július 24-től megkezdték az adófizetést. Meghátrálásukhoz döntően hozzájárult az a körülmény, hogy az uralkodó határozottan elutasította az 1848-as törvények teljes elismerését kérő országgyűlési feliratot. Az elutasító császári leirat és Csongrád város kényszerű meghátrálásának szomorú híre futótűzként bejárta a megye városait és községeit. Szentes közvetlen veszélybe került. Szinte biztos volt, hogy Csongrád után városunk lesz a császári katonaság következő állomása. A veszélyhelyzetre való tekintettel Oroszi polgármester július 27-én rendkívüli közgyűlést hívott össze. Megnyitójában felvázolta a kialakult helyzetet. Megállapította, hogy az ismertté vált császári leirat a "jövőnk fölötti reményünket" rendkívüli mértékben megnehezítette. Egyértelművé vált ugyanis, hogy a város menthetetlenül ki van téve az "adót harácsoló katonaság erkölcsiséget ölő pusztításainak". Lehangoló példaként utalt a csongrádiak sorsára, kik 8 heti ellenállás után kénytelenek voltak az erőszak előtt meghajolni, s a törvénytelen adó fizetését megkezdeni. A szomorú tények ismertetése után feltette a kérdést: a képviselő-testület megmarad-e továbbra is a május 31-én hozott határozata mellett, s ezzel összefüggésben hazaárulási bűnnek tekinti-e a császári hatósággal történő esetleges érintkezést a város megszállástól való megmentése érdekében? Vagyis el kellett dönteni, hogy a csongrádiak példáján okulva, kitehetik-e a város lakóit a katonaság megszállásának, tudva azt, hogy a megszállással járó megaláztatások, szenvedések és költségek vállalása után, szinte biztos, hogy a csongrádiakhoz hasonlóan ők is rákényszerülnek az adófizetésre. Röviden: ésszerű dolog-e vállalni az eleve bukásra ítélt küzdelmet? A polgármesteri kérdésfeltevés heves vitát robbantott ki. A több mint két órán át tartó szóváltás után a közgyűlés határozat nélkül oszlott fel. A vita során elhangzott nézeteket, állásfoglalásokat a korabeli jegyzőkönyv nem rögzítette. Ennek ellenére szinte biztosra vehető, hogy számos képviselő árulásnak minősítette a május 31-i határozat esetleges megtagadását. Valószínűleg hasonló jelzőkkel illették a kérdést felvető polgármestert is. Ezzel magyarázható, hogy a következő napi közgyűlésen Oroszi Miklós benyújtotta lemondását. Okként a személyével szemben megnyilvánuló bizalmatlanságot hozta fel. A közgyűlés nem fogadta el a lemondást. Az előző napi vitával kapcsolatban határozatilag kimondta, hogy bevárják a törvénytelen adó erőszakos úton történő behajtásának megkezdését, s csak e "szomorú perc bekövetkeztével" bízzák meg a tanácsot, hogy a város lakosságának érdekében a legcélravezetőbb intézkedéseket megtegye. Labádi Lajos

<<< Vissza