<<< Vissza

Egyénre szabott oktatás a Rigóban

2006. július 28.

 
Dr. Demeter Attiláné (képünkön), a Rigó Alajos Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon igazgatónője nemrég átvehette újabb öt évre szóló kinevezését. Erről, a beiskolázásról és az intézmény életéről kérdeztük.

- Januárban a közgyűlés határozata alapján a Magyar Közlönyben megjelentették az igazgatói pályázatra vonatkozó felhívást. Egyedüliként nyújtottam be a pályázatomat, ami szokatlan volt, mert eddig mindig volt más pályázó. A nevelőtestületi értekezleten a pályázatról véleményt alkottak a kollégák, és szavazással döntöttek, hogy támogatják-e a pályázat megvalósulását, majd a teljes kollektíva szavazott a pályázó személyének a támogatottságáról. Mindkét fórumon megkaptam a támogatottságot. A június 29-ei Csongrád megyei közgyűlés képviselő-testülete egyhangúlag támogatott, így nyertem el az újabb öt évre szóló megbízást.

- Hogyan alakult a beiskolázás?


- Iskolánk nehéz időszak előtt áll. A felgyorsult integrációs törekvések miatt, illetve a többségi iskolákban megjelenő integrált nevelés iránti igény egy kicsit a mi gyerekeinket is magukhoz vonzza. Ez érthető olyan szempontból, hogy a szülők szándéka is az, hogy gyermekük ne megbélyegzettként kerüljön a társadalomba. Hiába ismerik intézményünk nagyon jó szakmaiságát és azt a törekvést, hogy itt valóban minden a gyerekért és a gyerek érdekében történik, "csatázni kell" a szülőkkel, és meggyőzni őket, hogy a gyermek boldogulása érdekében szerencsésebb, ha azt a speciális nevelési és oktatási formát kapják, amit mi tudunk biztosítani. Mégis mindent megpróbálnak, hogy többségi iskolában kezdjék meg tanulmányaikat, és ehhez az oktatáspolitika is hozzásegíti őket, hiszen lehetővé teszi mindazon általános iskolák részére, akik felvállalják az integrált nevelést, hogy be tudják fogadni a sajátos nevelési igényű tanulókat, és számukra igyekeznek biztosítani azokat a külön megsegítési formákat, melyekre a gyerekeknek szükségük van. Én mégis azt mondom, hogy eredményesebb a nálunk való oktatásuk, hiszen sokkal kisebb létszámban dolgozunk a gyerekekkel, több idő van a differenciálásra. Az olyan jellegű sérülésekkel rendelkező gyerekek vannak nálunk, akik a szakértői bizottság véleménye alapján ebbe az intézménytípusba tartoznak. Itt minden egyénre szabottan történik, az önmagukhoz mért fejlődést értékelve, mindenben a pozitív megerősítést adva foglalkozunk a gyerekekkel.

Idén önálló első osztályt nem tudunk indítani, mert összesen két elsős iratkozott be eddig. Megpróbáljuk áthidalni azt az időszakot, amíg a gyakorlat nem bizonyítja be, hogy nem minden gyerek integrálható. Tavaly már értelmileg akadályozott csoportot is indíthattunk, ezeknek a gyerekeknek a fogadására óvodai szinten is felkészültünk. Próbálunk hangsúlyt fektetni a szakiskolára, most indul be a szobafestő-mázoló-tapétázó szakképző évfolyamunk. Gyermekotthonunk jelentős változáson ment át, az eddigi egyből két szakmai egység alakult ki, 3-3 lakásotthon tartozik 1-1 gyermekotthonhoz. Átalakult a kollégák munkaidő-beosztása is, éjjel-nappali váltásban dolgozik az öt kolléga. Jelenleg általános iskolai részen 130 körüli a tanulólétszám, a speciális szakiskolába körülbelül 50 tanuló jár. 15 vidéki diáknak tudunk helyet biztosítani kollégiumunkban.

- Mik a tervek a jövőre nézve?


- Szeretnénk ezt a szakmaiságot megőrizni és továbbfejleszteni. Úgy tűnik, hogy az érdeklődés és az igény növekszik a korai fejlesztés iránt. Szeptember óta működik korai fejlesztő csoportunk, tizenkét 3 év alatti kisgyermekkel foglalkozott fejlesztőnk. Képzési kötelezettekkel is foglalkozik több kolléga, ők a mindennapi iskolába járást nem tudják megoldani, de iskolakötelesek. Célunk, hogy minél több lábon álljunk, és a szolgáltatási jelleget erősítsük. Szeretnénk, ha elfogadnának bennünket a többségi iskolák és bekapcsolódhatnánk a sajátos nevelési igényű diákok nevelésébe, akik számára a szakértői bizottság kötelezően előír fejlesztési órákat. A legfőbb érték a gyerek, ami történik, érte, az ő érdekében történjen.

M. A.


<<< Vissza