Körjáték a Bocskai-óvodában. Az első kisded óvodákban írni és olvasni tanították a gyermekeket. A betűk elsajátítását monitoring rendszerben - egy ügyes gyermek vezetésével kis csoportokban - gyakorolták. Amikor az 1868-as oktatási törvény általánossá tette a tankötelezettséget, az írás-olvasás tanítása kiszorult az óvodából. Amikor az első szentesi óvodában Hugyecz Eliz kisasszony megkezdte a foglalkozásokat, az jobbára még tanítás jellegű volt. Kis kockákból építgettek házakat, templomokat, beszélgettek az állatokról, növényekről, énekeltek dalokat és mondogattak kis tandalokat, pl. ilyet: "Ez a kocka egyik lapja, Többit a kezem takarja." Az Óvoda Felügyelő Bizottság a központi óvodában dolgozó Uhrin Irmának és a felsőpárti óvoda óvónőjének Paksi Jánosnénak 1899-ben megvásárolta a Vezérkönyvet, amely a kisdedekkel való foglalkozások gyűjteménye volt. Paksiné Etelka a Rákóczi utcai óvodából azt írta a felügyelő bizottságnak, hogy vásároljanak számára alakismertető golyót, hengert, kockát, színismertető labdákat, borsómunkához alakokat, színes szalmát és csillagokat, állatképeket. A foglalkozásokról napi tervezetet készítettek, amelybe a kisebbek és nagyobbak számára negyed és fél órás időtartamú tevékenységeket ütemeztek be. Amíg az óvónő az egyik vagy másik korcsoporttal a munkaszobában foglalkozott, addig a dajka a többiekkel az óvó útmutatása szerint verset, éneket gyakorolt. A gyermekek 8 órától 11-ig, majd délután 1 2-től 4 óráig tartózkodtak az óvodában. Játék legfeljebb szabályjáték volt, csendes játék, utánzó játék, helyben ülve. Sok verset és dalt tanultak, az óvónő munkáját azon keresztül ítélték meg, hogy mennyi verset tudott a gyermek. Az 1940-es évektől már szabad játék is több volt az óvodában, s az államosítás után az ötvenes évek elején megjelent a didaktikus játék, mint módszer. A tartalmi munka országosan az 1957-ben bevezetett kézikönyv alapján vált egységessé. A nevelés is megjelent az óvodában a hatvanas években, valójában az 1973-ban bevezetett Nevelési Program az Óvodában érvényesítette a tartalmi munkában. A hetvenes évek a gyermekgondozási segély demográfiai hullámának levezetői voltak. Ezekben az években az iskolára való előkészítés az oktatás által valósult meg. Sok gyermek egész nap járt az óvodába, s a velük való 8-10 órás együttlét tanított meg bennünket arra, hogy mi a gyermek, és e korosztály természetes igénye. Ma Országos Alapprogram alapján készítjük el az óvodák sajátos körülményeihez illeszkedő helyi óvodai nevelési programot. A mai programok központjában a játék áll, amelyben a gyermek a "társadalmat", a másokhoz való alkalmazkodást tanulja. Vannak foglalkozások is, amelyet a gyermekek sok mozgással, játékként élnek át. Óvodáink sokféle tevékenységet kínálnak, szolgáltató intézmények, amelyekben nevelőpartnernek tekintik a szülőt. A sokféle választási lehetőség, az óvodák közti versenyhelyzet értékeket és talmi csillogású rendezvényeket is felszínre hozott. A ma és a jövő szentesi óvónője előtt az a kihívás áll, hogy nevelőpartnereivel - az iskolával a szülőkkel és a fenntartóval - együttműködve, a gyermek érdekeinek következetes képviseletével a pedagógiai értékek mentén válasszon foglalkoztatási formákat. Feketéné Moldován Mária óvónő

<<< Vissza