<<< Vissza

Szentes szolidaritása
145 éve történt - Erőszakos adóbehajtás (IV.)

2006. július 21.

 
Illusztráció a Váry Gellért-félecsongrádi krónikából

Csongrád város helyzete június végére tovább romlott. Szorult helyeztükben újabb segélyért folyamodtak Szentes városához. A kérvény megtárgyalására 1861. június 23-án összeült közgyűlés előtt Oroszi polgármester az alábbiakban ecsetelte a csongrádiak helyzetét:

"...A törvénytelen adót zsaroló császári katonaság ottani száma újólag 2 századdal szaporíttatik, pedig már eddig is mindeneikből kiélve, kirabolva vannak, s ha segedelemmel nem támogattatnak, kénytelenek lesznek ez újabb próbáltatás nehéz kövét letenni, s megtörni azon magasztos elvet, melyet eddigi türelem, kitartás és szenvedéssel oly hűen megtartottak."

A kialakult válságos helyezet felvázolása után a polgármester tudatta, hogy a további kitartás érdekében a csongrádiak 1000 forint kölcsönt kérnek. A szentesi képviselő-testület ezúttal is szép példáját adta a szolidaritás nemes érzésének. Az újabb segélykérésre az alábbi nyilatkozatot tette:

„Ismerjük azon sarcolást mellyel szomszéd testvéreink az adóbehajtás ürügye alatt kínoztatnak, ismerjük azon elvet mely mellett most szomszéd testvéreink oly erős lélekkel küzdenek, melyen édes mindnyájan egy szív és lélekkel nyugszunk, de a-melynek fönntartása oly kimondhatatlan nehéz, mert az éhség fáj, s az éhező ott keresi a falatot ahová azt gyűjtögeté.

Ismerjük Csongrád város azon nemes kitartását, mely ily nemben sanyargatott városaink közt még példátlan, s ezért fölhívva érezzük magunkat lelkünk érzetétől teljesíteni mindazt, mi szenvedő embertársaink irányában hazafias szent kötelességünk. - Bár alig van község anyagilag nyomasztóbb helyzetben mint mi, s bár nem tudjuk mely percz lesz az az átkos, melyben az embertelen kínoztatásnak az újabb nemét mi is tűrni kényszeríttetünk, kiürült pénztárcánkból az utolsó filléreket is összeszedve, a legőszintébb kézséggel nyújtjuk át szenvedő testvéreinknek, hisz egy anyának vagyunk gyermekei, egyek óhajaink, egyek fájdalmaink, szenvedéseink. Örömmel kölcsönözünk 1000 forintot miként tehetjük, most 500-at, egy hét múlva ismét ötszázat, s ezt ezennel városi közpénztárunkból ki is utaljuk."

A több helyről befutó segélyek ellenére a csongrádiak helyzete egyre kétségbe ejtőbbé vált. A csongrádi tanács július elején újabb segélyek felvételére hozott határozatot. Ezúttal is szomszédaihoz - Szentes, Hódmezővásárhely, Szegvár - fordult, kérve hetenként 2000 forint készpénzt, valamint elegendő búza, szalonna és sajt folyósítását. Az újabb segélykérvényt küldöttség vitte az érintett helységekbe. Szentes város közgyűlése július 8-án tárgyalta a kérvényt. Az előző esetekhez hasonlóan, ezúttal is kedvező határozatot hozott. Kimondta, hogy nevezett összegen búzát és szalonnát vásárol. Egyben in-tézkedett az élelmiszerek Csongrádra szállításáról.

A szomszéd helységek sokoldalú támogatásával a csongrádiak még két hétig kitartottak. Július végén azonban már nem bírták tovább, s felhagytak a kilátástalan ellenállással. Ehhez döntően hozzájárult a július 22-én nyilvánosságra hozott uralkodói leirat, mely mereven elutasította az 1848-as törvények csorbítatlan viszszaállítását kérő országgyűlési feliratot. Ezzel szertefoszlott a magyar alkotmányosság helyreállításának reménye, melytől a csongrádi nép küzdelmének kedvező befejezését várta. Az uralkodói leirat ellentmondást nem tűrően kimondta, hogy Magyarország bel-igazgatására nézve továbbra is az Októberi Diploma rendelkezései érvényesítendők, közülük külön kiemelve az adóbehajtásra szolgálókat.

Labádi Lajos


<<< Vissza