Nagymértékben önkéntesek áldozatkész munkájának volt köszönhető, hogy az összefogás szép példáját mutatva sikerült megfékezni az áradó Tiszát tavasszal. Az akkori árvízi védekezők a hívó szóra ismét összegyűltek, ám ezúttal a polgármesteri hivatal dísztermébe, hogy kitüntetéseket vegyenek át. Az árvízi védekezésben közvetve vagy közvetlenül közreműködőket, köztük magánszemélyeket, kollektívákat, civileket és egyenruhásokat egyaránt köszönthetett a helyi védelmi bizottság elnökeként is Szirbik Imre polgármester. Mindnyájunk Szőke Tiszájának sok arca van, - fogalmazott, s példaként említette: amikor szelíd, jó rajta csónakázni, de van másik arca is, amikor keményen küzdenünk kell, amikor a víz az úr. Jó volt tudni, hogy mindenki átérzi a veszélyt, folytatta a polgármester, s köszönetet mondott azok nevében, akiknek a vagyonát, vagy akár az életét sikerült megóvni. A múlt pénteki ünnepség Szirbik szerint a köszönet mellett az emlékezésé is: képesek vagyunk egymás kezét fogva munkálkodni, de azzal a tanulsággal is szolgál, hogy nem kellene mindig megvárni a nehéz pillanatokat. Azoknak is megköszönték, amit tettek, akiknek a nevét nem tudták rögzíteni. A megjelenteknek Lakatos Béla zongoraművész játszott, majd Posta István a Batsányi-gimnázium tanára Petőfi A Tiszánál című versét szavalta. Elismerések átadására került sor ezután, Szirbik Imre és Szűcs Lajos alpolgármester több, mint száz oklevelet és plakettet adott át, köztük megyei árvízvédelmi kitüntetéseket, a helyi védelmi bizottság ezüst és bronz fokozatú plakettjeit, árvízi emlékérmeit, valamint az önkormányzat kitüntetéseit kollektíváknak, illetve azoknak, akik adományokkal segítettek. Az ünnepséget követően a kitüntetettek egymás között is felidézhették emlékeiket, amelyhez az előtérben Vidovics Ferenc fotósorozata is segítséget nyújtott. A tűzoltók ajándékkal viszonozták a városi kitüntetést: Szirbik Imrének névre szóló, a város és a tűzoltóság címerével is ellátott pólót nyújtott át Kajtár Róbert főhadnagy, emlékként az árvízi munkálatokról. Megyei kitüntetését vette át az ünnepségen Gazsi Sándorné. A rokkantnyugdíjas asszony azt mondja, nem emelhet 2 kg-nál többet, mégis pakolta, majd hordta is a zsákokat. Bevallása szerint volt olyan is, amelyet bizony meg sem tudott mozdítani. Erősebb volt azonban a becsület, mely úgy diktálta, hogy ott legyen a gáton, kint is voltak végig a húgával. Gazsinét a szülői ház féltése is a gátra vitte, a 10 éves unokájára is gondolva, hogy legyen hol felnőnie. Erdélyszky Szilvia, a Tiszára egyébként is gyakorta kijáró sportos alkatú fiatal hölgy azt mondja, nem lett volna sportszerű, ha csak olyankor lenne kint, amikor nincs baj. A mi Tiszánkról van szó, fogalmazott, ahol is zsákokat pakolt, támasztó bordákat rakott, testvére és baráti társasága is kint volt, de alkalmiak is alakultak. A nagy víz látványától nem félt, mert elég erősnek tűntek a gátak, s ha még szükség lenne munkájára, menne akkor is, szerinte ez egyértelmű. Meleg étellel és hideg csomagokkal segített a Központi Gyermekélelmezési Konyha. Dohányné Jelenfi Ilona elmondta, húsvét után kezdték szállítani az élelmet, főtt étellel elsősorban az önkénteseket látták el, köztük Faur Zoltánék 80-100 fős csoportját. A konyha vezetője az ételek összeállítását, a szervezést irányította, de a munka kollektív volt, melyből mind a 45 munkatársa kivette a részét. Darók József

<<< Vissza