Az árvízi védekezésben tanúsított helytállásukért az egészségügyi tárca hatáskörébe tartozó szervek vezetői közül többeket is elismerésben részesítettek, köztük helybelieket is. Dr. Tóth Gábor, az ÁNTSZ szentesi és csongrádi intézetének megbízott igazgatója is kiérdemelte Rácz Jenő egészségügyi miniszter dicséretét. - Engem nevesítettek, de ezt az egész kollektíva megérdemelte - mondja a május 25-én Budapesten átvett elismerésről dr. Tóth Gábor. A főorvos, aki 1993 óta dolgozik az ÁNTSZ-nél, s egy éve irányítja a két térségi intézményt, a korábbi nagy árvíz idején még tiszti orvosi beosztásban dolgozott, van tehát összehasonlítási alapja. -A 2000-es árvíz idején azt hittük, nem lesz akkora víz, mert olyan nagy talán csak százévenként van. Akkor is rengeteget dolgoztunk, én hetekig szinte nem is tudtam bemenni a munkahelyemre, végig kint voltam. - Az idei árvízzel kapcsolatos munkájukról mit tudhatunk? - Nekünk a Körös és a Tisza vonalában voltak feladataink, a legelső napokban volt a legkomolyabb dolgunk, amikor még előtte álltunk a problémáknak. Elő kellett készülni a védekezésben szerephez jutó intézmények vezetőivel. Azokkal, akik a várható kitelepítésnél befogadók lesznek, vagy a több ezer embert ellátó főzőkonyhákkal, gondoskodni kellett a fertőtlenítőszerekről. Előzetesen felmértük, mit kell tenni, ha vége lesz a nagy víznek. Utána a napi folyamatos munkát ellenőriztük, mindazt, ami a hatáskörünkbe tartozik, a járványos megbetegedések, fertőzésveszélyek elkerülése érdekében. Amikor levonult a víz, fertőtlenítőszereket biztosítottunk, emberek mozgósítását, szakmai segítséget kellett szervezni. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a megyei önkéntesekkel, a helyi védelmi szervekkel, aktívan együttműködtünk a katasztrófavédelemmel, a polgármesteri hivatalok illetékeseivel. - Milyen tapasztalatokat lehet leszűrni? - Az idei alapkoncepció jobbnak bizonyult. Nem volt fölösleges lőpordurrogtatás, mint annak idején, a hatáskörök most szépen elkülönültek. 2000-ben még sok volt az átfedés, ezúttal sokkal gördülékenyebben folyt a munka, annak ellenére, hogy a reális veszély nagyobb volt, mint hat évvel ezelőtt. - Munkájuk az ár levonulásával sem ért véget. - A hírekben a nagyobb hangsúlyt az árvíz kapta, de nekünk szinte minden tavasszal a belvíz is feladatot ad, akár több hónapon át. Ráadásul ezek rendkívüli feladatok, tehát a szokásos közegészségügyi, ütemezett napi munkánk mellett kell elvégeznünk. Azonban köztisztviselőként vállaltuk a többletfeladatokat is. Munkánk nem igazán látványos, de inkább legyünk a háttérben, mint hogy amiatt kerüljünk a médiaérdeklődés középpontjába, ha közbe kell avatkoznunk. Azt vallom, a megelőzés többet ér, mint a kármentés. D. J.

<<< Vissza