<<< Vissza

Storymakers: Mesecsinálás (2)

2006. június 9.

Finországban járva látogatást tettünk a Hösmörinpuisto School-ban. Ez az általános iskola nemrég épült. Ami először számomra szembe tűnt, az a frontális tanításra teljesen "alkalmatlan" osztálytermek. A gyermekek kisebb nagyobb csoportokban tanultak egy-egy feladatra szerveződtek az összefordított asztaloknál. Nyugodtan, békésen dolgoztak. Önállóan, interneten, könyvekből gyűjtötték az adatokat, ismereteket a kapott feladatokhoz, kísérleteztek (és ránk sem hederítettek, sem az igazgatónőjükre, nem udvariatlanságból).

Külön osztályban foglalkoztak a bevándorlók gyermekeivel.

Meglátogattuk a Day care centert, ahol a délutáni felügyeletet igénylő gyermekekkel foglalkoztak, és vendégül látták azokat az édesanyákat is, akik gyermekeikkel itt kerestek délutáni kikapcsolódást. Ezt különböző játék és sporteszközökkel segítették.

Espoo óvónői vettek részt a Comenius Project szemináriumán, melyet a helyi városháza konferenciatermében rendeztek meg. Itt minden vendég bemutatta prezentációját hazája oktatási rendszeréről és bemutatta intézményét is. Büszke voltam Palástiné Kunos Mariannára, aki a magyar prezentációval - természetesen angolul, a legnagyobb sikert aratta. Mihók bábunkat adtuk ajándékba - nagy elismeréssel körbeadták a finn kollégák: "kézimunka!!!"

Szép lett a közös kiadvány, amelyben két magyar népmese is helyet kapott, a Vásárhelyi úti és a Bocskai utcai óvodásoké. Magyarul és angolra fordítva, a mesedramatizálásokról készül fényképekkel illusztrálva.

Hogy mi volt a legkülönlegesebb számomra? Látogatás egy új óvoda építkezésénél. Nemcsak maga a tény, hogy valahol nem bezárnak, hanem maga az épület, az építkezés volt szkifi'. A meghökkenéstől fényképezni alig tudtunk.

A másik "furcsaság": milyen nyugodtak a gyermekek, milyen derűsek, barátságosak, segítőkészek a felnőttek. Legyen szó óvodáról, iskoláról, tömegközlekedésről, eltévedésről.

A fentieken kívül: lehet, hogy rokonok, de finnül semmit meg nem értettem, angolul mindenki beszél a gyerek, az óvónő, a dajka, az utca embere.

Nem kevésbé ámultunk el a bolhapiacon, szombaton reggel, ahol az egyik idős árusnál egy ovális zománcos táblán a következőt olvastuk: "Nagyközségi Tanács VB Pécsvárad"

És mi volt számukra a legkülönlegesebb?!

A mi 3 éves gyesünk-gyedünk, és a pedagógusok nyári szabadsága, meg a gyermekek után járó pótszabadság! Munkáink alapján már eddig is Miss és Missis Kreatívnak szólították a magyar óvónőket!

A közös vacsora az elegáns Theatre Restaurantban, a vendégeskedés, kerti parti Pirjo otthonában, a közös múzeumlátogatás, séták, beszélgetések nagy nevetések is építették ezt a két éve együttműködő kis csapatot.

Máris készülünk az őszi látogatásukra. Szentesre jönnek Mogunnék Norvégiából, Jennyék Írországból, Sara, Inma-culada és Ana Maria, vagy kollégáik Spanyolországból, és jönnek finn barátaink is.

És úgy, mint a mesében: aki nem hiszi, járjon utána és jöjjön el október 14 és 20-a között vendégeink bemutatkozására!

Itt a vége, fuss el véle!

Garai Ferencné
Apponyi téri óvoda


<<< Vissza