"Ilyen pünkösdöt ki látott?" Mondják sokan ezen a szomorú pünkösdvasárnap délután. Mintha február vagy november volna! Bennem még az a gondolat is megfordult: hátha nekem üzeni a természet, hogy öreg fiú, jól teszed, ha hozzákezdesz bűneid végső megsiratásához! Ennek ellenére most mégis valami vidámságfélét érzek bensőmben. Mert a hét elején olyan szavakat olvastam a Népszabadságból, melyekre ma is csak azt tudom mondani: "Péter ma is tartja pünkösdi beszédjét! Igaz, amit ma mondott, azzal egy kissé elkésett, de talán nem végzetesen." Ma ugyanis Várszegi Arisztid - pannonhalmi bencés főapát - száját igénybe véve így nyilatkozott: "Az egyháznak hitből fakadó, erkölcsi kötelessége, hogy tisztázza saját helyzetét a világban. Az egyház nem a tökéletesek közössége, hanem a bűnösöké, akik kegyelemre jutottak. A kereszténységünk (pünkösdi V.L.) eredete az, hogy Isten meghívott minket a hitre, amelyet a bűnbánat által élhetünk meg. Bármilyen vétket is követ el egy hívő keresztény, azt nem elkenni vagy agyonhallgatni kell, hanem bevallani és megbánni. Különben nincs megtisztulás." Igen! Ez valódi pünkösdi üzenet! Ha ezt egy mai magyar keresztény komolyan elhiszi, akkor versenyt sír a pünkösdi esővel, és sírását nem is akarja könnyen abbahagyni, mert úgy érzi, hogy a történelmi csoda után elmaradt bűnbánatával a hitét tagadta meg, s társadalmat fosztotta meg egy nagy katarzis élményétől. Ennél fogva nem is azok a keresztény vezetők az igazi bűnösök, akik az átkos időkben féltek és félelmükben csak azt csinálták, ami Péterrel és Judással is megesett, hanem azok a vezetők, akik az 1989-es csodás politikai "halfogás" után képtelenek voltak kiejteni a szájukon Péter halász hálás szavait: "Menj ki tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!" 2006. pünkösdjére készülve a pannonhalmi főapát elszánta magát, és modern Péterként kimondta a már 16 éve kimondandót. Bizonyítékom van rá, hogy sok jó érzésű magyar szívéből e szavak olvasása után felfakadt a hála: "Végre! Az egyház mondott valamit! Megfelelő magaslatról, bár egy "kicsit nagyon" elkésve. De ezért is szóljön hát az Alleluja!" Azért meg aztán jó lesz imádkoznunk, hogy akik ezt a késői bűnbánatot észlelik, képesek legyenek ez esetben az egyházat egy kicsit komolyan venni. És kíséreljék meg elhinni, hogy akármilyen késedelmes is bennünk az értelem járása és a szív jóra-hangolódása, azért az is jobb a semminél. Mert azért hátha van olyan szalmaszál, mely ugyan csak szalmaszál, de azért adott pillanatban abba is érdemes kapaszkodni. Pünkösd szomorú délutánja van. Még mindig csendesen esik az eső. Ennek ellenére azzal bíztatom magam: "No, öreg Vági, azért van még okod a reményre!" Így aztán még talán az sem lenne bűn, ha irigykednék a pannonhalmi főapátra, mert jól kimondta azt, amit az ő helyében én talán nem mertem volna kimondani. (Bár azért néhány szentesi fül tőlem is hallhatott ilyesmit, ha akarta.) Vági László

<<< Vissza