Fél éve alakult meg városunkban az a kis osztály, ami még sok ember számára ismeretlen. Szeretném, ha tudnának rólunk: VAGYUNK. Szeretném, ha tudnának rólunk: KIK VAGYUNK, és nem utolsó sorban: HOGYAN LETTÜNK? 2005 szeptemberében új fecskefészek került a Rigó Alajos Általános Iskola eresze alá. Ebben a fészekben hét apró fecske bontogatja szárnyát. Hét olyan apró kis emberke, akik szüleinek a fő problémájuk az volt, hová írassák kicsiny gyermekeiket? Mielőtt iskoláskorú gyermekünket iskolába íratjuk, érdeklődünk, melyik intézmény tagozata lesz kicsinyünknek a legalkalmasabb arra, hogy bimbódzó készségei a leginkább kifejlődjenek, benne rejlő képességei a legmegfelelőbb helyen kibontakozhassanak. De mi van azokkal a gyermekekkel, akik gyengécskébbek, képességprofiljuk erősen töredezett? Amikor a szülőnek kötelezettségei vannak, de a városban nincs ilyen típusú intézmény. Az értelmi akadályozottsággal élő gyermekek szüleinek 2005 szeptemberéig csupán két választása volt, és a két választás közül egyik sem ajánlott olyan alternatívát, mely eldöntésekor úgy élhettek tovább e szülők, mint egészséges gyermeket nevelő szülő társaik. 1. Ha úgy döntenek, hogy minden nap utaznak egy másik városba, anyagilag mennek tönkre. Ilyenkor, ha a sérült kisgyermeken kívül a családban él másik gyermek, az anya gyakorlatilag képtelen az egészséges kisgyermekének teljes édesanyja lenni. Az egészséges kisgyermek is sérül, hiszen ő is igényelné az édesanyja gondoskodását. Ez az anya dolgozni nem tud. Nincs olyan munkahely, ami igazodna egy ilyen életritmushoz. Az a család, aki e megoldás mellett dönt, anyagilag tönkre megy, fizikailag teljesen kimerül. 2. A másik megoldás, amikor úgy dönt, hetes iskolába adja be kicsinyét. Az, hogy úgy dönt, nem teljesen igaz, mert nem döntene így, de muszáj, mert nincs más választása. Vajon hogyan tudja elmagyarázni értelmileg sérült kicsinyének, hogy nem ott hagyja, nem elhagyja, csak egy időre? Az a család, aki e a megoldás mellett dönt, lelkileg tönkre megy. A bentlakásos intézmények jól kitalált dolgok. Van, amikor egy család, ezzel is kevesebb terheket cipel, hiszen sok gyermeke van, dolgozni szeretne, hétvégén, pedig dupla energiával öleli magához gyermekét. Ilyen esetben ez megoldás. De ott, ahol nem igénylik a hetes iskolát, ott, ahol még szeretnének a család védőszárnyai alatt tudni csemetéjüket, miért kell mégis mindezeken keresztül menniük? Ahhoz, hogy jelenlegi osztályunk indulhasson, több szálon kellett elindulni. Szükség volt egy befogadó intézményre, az intézmény fenntartójának rábólintására és egy lelkiismeretes vezetőre, aki elindítja a szálakat. Sikerült. Lettünk. Első fecskék ugyan, de vagyunk. Szárnyaink próbálgatását láthatták Önök közül is sokan, mert a városi karneválon is szerepelhettünk, ugyanúgy, mint hasonló társaink. Kedves Igazgatónőnk, Zsuzsa! A szülők és a saját nevemben szeretném megköszönni, azt, hogy problémáink nyitott ajtókra találtak, azt, hogy problémáink megoldásában, mély érzésekre, gyógypedagógiai gondolkodásra és empátiára találtunk az általad vezetett intézményben. A kollégáknak is köszönettel tartozunk érdeklődésükért, odafordulásokért. Köszönjük hogy mi is, akik sérült kisgyermeket nevelünk, élhetünk az esélyegyenlőséggel, hogy dolgozhatunk miközben a gyermekünk a közelünkben, jó helyen van. Köszönjük, hogy te ezt szerény természetességgel viseled. Kívánunk neked még nagyon hosszú és sikeres éveket pályafutásodban. Kisfalvi Angéla gyógypedagógus

<<< Vissza