Megnyílt az első időszaki tárlat az új helyre költözött Koszta József Múzeumban. A Mednyánszky László festményeiből álló kiállítást komoly érdeklődés fogadta a Megyeházán. Az eddigi két állandó kiállítás után április 7-én a Szlovák Nemzeti Galéria Mednyánszky-gyűjteményéből egy korábban még nem látott válogatást mutattak be a szegedi után most a szentesi közönségnek. Igazán méltó kiállítás került a nemrég felújított, patinás épület múzeumi szárnyába. Sokan zsúfolódtak össze, s alig fértek el az érdeklődők a múzeum leghosszabb kiállítótermében, hogy rácsodálkozzanak a nagy formátumú festő 1900 előtt keletkezett műveire. Mednyánszky 26 alkotása, köztük impozáns, megdöbbentő, nagyméretű életképek, szemet gyönyörködtető olajfestmények, akvarellek, grafikák, portrék és tájképek sorakoznak a falakon. A kiállítást Alexandra Homo'lová és Katarina Benová rendezte, s a két fiatal művészettörténész is jelen volt a megnyitón a szlovák delegáció tagjaként. Csakúgy, mint Stefan Dano, a Szlovák Köztársaság békéscsabai főkonzulja, aki előbb szlovákul, majd - általános derültség, nagy taps közepette - magyar nyelvre váltva mondott köszöntőt. A ma Szlovákiához tartozó Beckón született festőről végezetül azt mondta: a mi művészünk is. Egy új Mednyánszkyt szándékoztak bemutatni a tárlaton, árulta el megnyitó beszédében dr. Bakó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Galéria főosztályvezetője. Ez a szlovákiai anyag az életmű első feléből való, több képen mégis megjelenik a halál, az elmúlás. Az ekkor alig 30 éves festő gyerekkorától fogva beteges, sokszor magányos volt. Nagyon kötődött szüleihez, elvesztésük megviselte, ez a kiállításon is megfigyelhető. Mednyánszky hitt a teozófia tanaiban, a test, a szellem és a lélek egységében, intim kapcsolatban volt a túlvilággal. Arcképei sem hagyományosak, rettegést, kitaszítottságot ábrázolnak. Tájképei misztikus hangulatúak. Az arisztokrata család sarját nem érdekelték a külsőségek, a különc külsejű művész nehezen nyert bebocsátást úri házakba, ám hamar a társaság középpontja lett szellemességével és műveltségével. Meglepetésként dokumentumfilmet vetítettek életéről, ezzel az első kiegészítő rendezvényt is megtartották egy ilyen célokra kialakított szobában. A tárlat a szegedi Móra Ferenc Múzeumból érkezett. Ott 12 ezren nézték meg, mondta érdeklődésünkre dr. Vörös Gabriella. A szegedi múzeum igazgatója bízik abban, hogy itt is látogatott lesz a tárlat. Szeretné, ha a szentesiek megkedvelnék múzeumukat. D. J.

<<< Vissza