Maga a hír "csak" ennyi lehetne: a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Hegedűs István szentesi vállalkozót, vendéglátós szakembert eredményes munkásságáért miniszteri dicséretben részesítette. A kitüntetést a nemzeti ünnep alkalmából a tárca vezetője, Csizmár Gábor adta át ifjabb Hegedűs Istvánnak. Az apa ugyanis ez időpontban Brazíliában tartózkodott, ahol negyvenéves házassági évfordulójukat ünnepelték. Gyermekként, az általános iskola elvégzése után a Hotel Petőfiben lett felszolgáló tanuló, majd pincér. Dolgozott a Csongrád Megyei Vendég-látóipari Vállaltnál, Szegeden a Hágiban, a Szőke Tiszán, az öreg Kőrőssyben. Közben 1966-ban megnősült, majd '68-ban visszatért Szentesre. Azóta is a vendéglátásban dolgozik. Szerződésesként alkalmazták a Delelőben, üzletvezető-helyettesként a Petőfiben, onnan a cége üzletvezetőnek kihelyezte az Aranykalász étterembe. A vendéglő a Kenyeres családé volt, tőlük bérelte a vállalat, s azt '92-ben apránként sikerült megvásárolnia. Hegedűs István azt átalakította, egy 270 négyzetméteres konyhát épített hozzá, és egy panziót. - Nappali tagozatos tanulóim vannak 6-12 fő között - meséli. Minden évben főiskolások jönnek hozzám nyári gyakorlatra. Magam is részt veszek a felnőttképzésben, a KISOSZ-nak, amelynek elnökségi tagja vagyok, '95 óta tanítok vendéglátósokat, üzletvezetőket, gyorsét-keztetőket. Mindemellett a Csongrád Megyei Kereskedelmi Kamara 8-as (vendéglátói, turisztikai) osztálynak vagyok elnökségi tagja. - Úgy tűnik, az életét tette a vendéglátásra... -Ez így igaz. Már nem tudnám másképp elképzelni az életem. - A családban korábban volt vendéglátós? - Nem volt. Magam választottam a szakmát. A V. Kiss Sanyi bácsi vett fel. Azt mondta, "ha kicsit művelődsz, akkor belőled lehet jó pincér". - És lett? - Úgy gondolom, igen. Beváltottam az ígéretem. Közben elvégeztem a szakács szakmát és az üzletvezetőit. Megtanultam mindent, ami a vendéglátásban szükséges. - Nem is akárhogyan, azt a kitüntetés is bizonyítja. - Örülök neki, de nem hiszem, hogy csak saját magamnak köszönhetem. A kitüntető címben a mellettem dolgozó kollektíva is benne van, és azok a gyerekek, akiket felneveltem. Ha az emlékezetem nem csal, közel negyven tanuló került ki a kezem alól, azok, akik felszolgálóként, szakácsként végeztek az Aranykalász étteremben. Ez a pályám elismerése lehet. De mindezt nem értem volna el a kollégáim nélkül, akikkel ma is együtt dolgozom. A családomnak köszönhetek sok mindent, a feleségemnek, aki, mint vendéglátóst negyven éven át megtűrt maga mellett. Hiszen amíg mások szórakoztak, mi dolgoztunk. - Apropó, Brazília... - Elhatároztam, hogy a házassági évfordulónkat, hálám és szeretetem jeléül kellően megünnepeljük. Brazíliára esett a választás. Nagyon jól éreztük magunkat. - Ami a szakmát illeti, nincs egyedül a családban. - Nagyon örülök annak, hogy a két fiam is vendéglátós lett. Mi több a két menyem és az unokám is az. A kisebbik fiam vendéglátó-ipari főiskolára jár. - Idén száz éves az üzlet, mit terveznek az évfordulóra? - Szeretnénk ünnepélyesen megemlékezni a jubileumról. Század eleji ételekre gondolok, természetesen élő cigányzenével. Talán maradi vagyok ezen a téren, én a magyaros vendéglátást imádom. Az ételeinknél is a magyaros ízek dominálnak, kedvelik a konyhánkat, egyre többen látogatják az éttermet. - Kedvenc étele? - A bélszínt imádom libamájjal töltve. Mind a kettő külön-külön is nagyon finom, de együtt csodálatos. Ezen kívül nagyon szeretem a tenger gyümölcseit. Sajnos, ahhoz kevés a pénze az embereknek, hogy étterembe járjanak. Az országban nyugati árak dominálnak, keleti fizetések mellett. Lovas József

<<< Vissza