<<< Vissza

Két áradás

2006. április 7.

 
Sokan a demokráciát féltik ezekben a napokban. Annyira féltik, mintha a Duna és a Tisza haragjától nem is kellene tartanunk. Magam is kíváncsi vagyok: a két áradás közül melyik fog maradandóbb kárt okozni szegény hazánknak, a gyűlölködés áradása-e avagy a két nagy folyam áradása?

Van min gondolkodnunk. Lehet találgatnunk. És van miért imádkoznunk, ha még van hozzá maradék hitünk.

És milyen lesz az a bizonyos "virágvasárnap", mikor a hívő magyarok nem csak szavazni sietnek, hanem virággal a kezükben hozsannázni is mennek a templomba. Annak imádására, kinek híres jeruzsálemi bevonulására emlékezik ma a világ kereszténysége.

Ez ünnepre célozva tréfálkozott egy országosan ismert lelkész, mikor azt mondta: "most minden szamárnak meg kell találnia a helyes utat." Nyilván arra a híres teherhordó állatra gondolt, melyen Jézus bevonult a zsidók szent fővárosába: meghalni.

Hát az ő szamara nem tévesztette el az utat. De csak azért, mert ő ült rajta, aki nagyon tudta, hogy hová is kell elsőnek érkeznie a szamár hátán. A zsidók híres templomába vitte őt a szamár, hogy ott, a zsidók legszentebb helyén rendet teremtsen. Meg is tette, amit akart. Korbáccsal a a kezében és hangos kiáltozással adta tudtuk a vallásból élő üzletembereknek, hogy Isten háza mire való: imádkozásra való.

Ugye nem baj, ha nekem meg a magyar nép legszebb épülete jut eszembe ez alkalommal? Az az épület azért épült oly nagyszerűre, hogy az erkölcs és a jog szellemében életet mentő, formáló, s győzelemre vivő törvények szülessenek benne. S bizony nem bánnám, s velem együtt sokan nem bánnák, ha a választási eredmények hátán olyan szellem vonulna be a Parlamentbe, mely ott rendet csinál, s kiostoroz onnan mindenféle kufárságot.

Hogy én - az öreg szentesi pap - Jézus szellemére gondolok, ezt kérem természetesnek tartani, és ne gondolja senki, hogy a rossz hírű klerikális konzervativizmusra gondolok. Kérem, higgye el mindenki, hogy attól én félek legjobban, és azok, akik velem együtt tudják, hogy az egyház is megtérésre szorul. Jézusra gondolok, akinek szelleme minden igazi szocializmusnak és liberalizmusnak a kútforrása, és aki hangos sírással adta tudtul a világnak, hogy mit tart az igazi honszeretetről. Azt a bölcs emberséget, melyet ő kínál a magyarnak, nem volna szamárság befuvarozni a Parlamentbe! Munkája során sokan elcsodálkoznának: miért nem valók ők többé oda?

Csak nehogy az árvíz döntse el: milyen lesz az idei virágvasárnap!

Alkonyodik. Ez a vasárnap is elmúlt. De gondolatai egyelőre maradnak. Sőt egyre nagyobb gonddá súlyosodnak! Keddi utódirat: sajnos igazam lett.

Vági László


<<< Vissza