"Csak az Isten irgalma segít rajtunk." Azaz a magyar népen. Ez év elején ily szavakkal fordultak a katolikus püspökök a katolikus hívek felé. Magam is így gondolom. De még azt is gondolom, hogy ez intelmet a magyar történelmi egyházak vezetői közösen is megfogalmazhatták volna. Hogy még hatásosabb legyen. Netán még politikai súlya is valamivel megnövekedhetett volna. Mindenek előtt azonban az a fontos, hogy a megszólított keresztények tényleg el is higgyék, hogy elsősorban Istenben kell bízniok. Persze nem vakmerő bizakodással, hanem úgy, ahogy erre példát adott nekünk halála előestéjén Jézus úr, mikor ezt mondta: "...mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem, ahogy Te!" A "hanem ahogy Te" pedig azt jelenti, hogy ne ilyen-olyan pártállású érzelmeink irracionális diktátumára bízzuk hazánk sorsát, hanem arra a salamoni bölcsességre, melyet Dávid ifjú utóda kért magának Jahvétől. Ennek az uralkodók számára nélkülözhetetlen bölcsességnek ez a lényege: "meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani." Ezzel a bölcsességgel akart ő "ki- és bejárni a nép előtt." Mivel állítólag a magyar nép ez év áprilisában uralkodói jogot fog gyakorolni, tényleg nagy szüksége volna arra, hogy hibátlanul tudja érvényesíteni a megkülönböztetés tudományát. Azaz a pártválasztás ne ok legyen, hanem következmény. Elsősorban azt kell eldönteni, hogy (nagyon felelős lelkiismeretességgel) mit látok jónak és rossznak, mit érzek igaznak avagy hamisnak, hol több a józan ésszerűség avagy hol több a hatalomra törő agresszivitás. Ehhez kell az istenadta bölcsesség! Mert, ha ebben hibázunk, akkor nem a nép valódi érdekeinek lesz győzelme, hanem a legrámenősebb hatalmi vágynak. A történelem, - főleg a múlt századi - rettenetes bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy hová vezet a demokrácia, ha a nép nem nő fel hozzá, s nem tesz szert komoly és felelős bölcsességre. S, mert az ilyen - idejében jól működő - bölcsesség nem alulról nő felfelé, hanem felülről hull lefelé, mint az égi harmat, ezért ne feszítsük keresztre maradék hitünket, hanem próbáljuk felébreszteni és cselekvésre szólítani, hogy a bölcsesség életadó lelke belénk költözzön. Pontosan hatvan évvel ezelőtt írta Márai Sándor naplójába: "Az igazi trauma számomra nem az a Magyarország, amely (Trianonban) elveszett, - történelmi - hanem az, amely megmaradt." Ő ebből a Magyarországból kimenekült. Volt rá lehetősége, tehát megtette. Mi nem vagyunk Máraik, de ha Isten irgalmából bölcsek leszünk, akkor talán kiheverhetjük mindazt a rosszat, ami Trianont előidézte és követte. Így próbáljuk 2006 húsvétján szeretni megmaradt hazánkat! Hogy elmondhassuk: felnőttünk! És mert felnőttük, győztünk! (Utóirat: Múlt héten megjelent cikkem címe ez volt: "A diktátorhalál ára". A helyes cím ez lett volna: „A diktátor haláláról“. Az értelemzavaró gépelési hibát én követtem el, s nem vettem észre. Kérem a kedves olvasók elnézését. Köszönöm.) Vági László

<<< Vissza