<<< Vissza

A szellemi embernek meg kell szólalnia
Kurca-parti esték Jókai Annával

2006. február 3.

 
Január utolsó estéjén Jókai Annával találkozhatott az irodalomszerető közönség az ifjúsági házban a Polgári Körök szervezésében. Az írónő második alkalommal járt városunkban, először 2003 májusában látogatott el Szentesre.

Az írónő bakfisként kezdte el írni gondolatait, majd adminisztrátorként, főkönyvelőként, később magyar-történelem szakos tanárként, közéleti szereplőként folytatta az írást. Regények, novellák, esszék, versek születtek tollából. Műveiben olvasóit töprengésre, állásfoglalásra ösztönzi. Ima Magyarországért című költeményét megzenésítették és a Magyar Szentek Templomában szobor lett a versből. Számtalan díjjal ismerték el munkásságát. Az irodalmon keresztül a társadalmi problémákról, a szellemi háttérről, és az emberi lét lehetőségeiről beszélget olvasóival.

Az est címe ez volt: Ne féljetek. A címadó kötet 1998-ban jelent meg. Az írónő elmondta, hogy igyekszik mindig valami újjal feltölteni az eseményeket és az ezekről való mondanivalóját. Amikor legutóbb itt volt, elég csüggedt hangulatban volt az ország. Az Ima Magyarországért című versét olvasta fel akkor, mert azt szerette volna kifejezni, hogy minden okunk megvan a szomorúságra, de a reményre is.

- Most olyan helyzetben vagyunk, amikor rövid idő választ el bennünket attól, hogy a reményteli hangulat örömünneppé változik, vagy újabb próba alá vet minket - mondta. Ő bízik abban, hogy ez a négy esztendő megerősítette az embereket és talán az újabb négy esztendő olyan lesz, hogy az esetleges hibákból is tanul majd az új kormány. Fontos, hogy megértsék az emberek, hogy eszmények nélkül, erkölcsi alap nélkül nincs élet és nincs politika. Úgy véli, nemcsak az a hiteles ember, aki több pénzt tud ígérni, hanem az a hiteles, akinek van szellemi perspektívája.

Jókai Anna nyolc hónapig a Nemzeti Konzultációval járta az országot, Orbán Viktor személyesen kérte fel erre. Sok kollégája azt mondja, hogy egy értelmiségi ne szóljon bele abba, amit maga körül lát, mert az nem elég előkelő. Ő azonban ez alatt az időszak alatt meggyőződött arról, hogy ezáltal nyugodtabb lett a lelkiismerete. Ma azt a kort éljük, amikor meg kell szólalnia a szellemi embernek, rendet, morált és irányt kell vinnie a politikába, de nem kell politikussá válnia. Nagy magyar költőink, íróink is elmondták mit gondoltak a politikáról.

A család intézményéről is beszélt az írónő. A családi lelkületet sok támadás éri mostanában, gyakran előhozzák az ellenpéldákat a televízióban. A szingli-lét, a családellenesség abból is táplálkozik, hogy sok rossz család van. Az új generációra vár, hogy a család légkörét megváltoztassák, nem kalitka családot, hanem fészekcsaládokat kell alapítaniuk. Nem ért egyet azzal a szemlélettel sem, amit a "sztárvilág" képvisel. Úgy véli, ha valakire azt mondják, hogy sztár, az ma nagy sértés.

A nyomorról azt gondolja, hogy nem politikai kérdés, hanem az evangélium üzenete, az ember, a szív, az igazság kérdése. Ott állhat előttünk a megkínzott Isten fiának a képe, ha végigjárjuk az ország keserves sorban lévő megyéit. Ha az európai zászló közepébe, ahol most egy nagy üresség van, és 12 csillag veszi körül, nem tudunk behozni valamit, ami az élő Istenre utal, akkor el fog minket nyelni a globalizáció. Sok jel utal arra, hogy baj van a világgal. Az írónő úgy képzeli, hogy ha Isten lenéz ránk, sír. És mi nem érjük el, hogy letöröljük a könnyeit, de azért ágaskodhatunk.

M. A.


<<< Vissza